Honnan tudhatom, hogy valami a képzeletem szüleménye vagy emlék? Kb. 2 éve egyszer csak 'beugrott' egy jelenet, ahol anyukámat épp szexuálisan kielégítem. Nem tartott sokáig a 'jelenet', de utána napokig csak ez járt az eszemben, teljesen kétségbeestem, folyton sírtam, szörnyű érzés volt az egész. Azóta nagyjából elnyomtam magamban, de néha ha eszembe jut, továbbra is kétségek gyötörnek. Ami miatt kételkedem még, hogy nem igazán szeretem, ha hozzám érnek, gyerekkoromban mindig 'szeximitálósat' akartam játszani,
illetve játszatni másokkal, illetve a szex sem megy olyan egyszerűen, nehezen melegszem be pl...  Alapvetően nem gondolnám, hogy anya ilyet tenne, de ő gyerekkoromban beteg volt (paranoid skizofrénia) és nem igazán volt stabil kapcsolatunk,... azóta sincs, nem tekintek rá úgy, mint egy 'igazi' anyára, habár ő tőlem várná a lelki támogatást, megoldást, és szeretne belefolyni az életembe.Cserébe én legszívesebben fel sem venném a telefont neki. Lehet valami ebben az egészben, vagy csak annyira rosszként akarok anyára gondolni, hogy 'beképzelem'? Köszönöm előre is.

Kedves Levélíró!

Arra a kérdésre, hogy az emlékképként megjelenő gondolat valós élményen alapul-e, nem lehet szakmailag felelősségteljes választ adni. Azaz: egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehet, hogy megtörtént-e az elképzelt esemény. A fejlődéslélektani kutatások, és a hosszú évtizedek során felhalmozódott tapasztalati klinikai tudás alapján a pszichológus szakmának vannak elképzelései arról, hogy ilyesmi hogyan fordulhat elő. De még ahhoz is, hogy ezek közül kiválasszuk az Ön esetében leginkább helytálló magyarázatot, sokkal többet kellene tudnom Önről, az élettörténetéről, a mostani helyzetéről. Ami könnyebben megragadható, azaz "valós", az az Ön erre adott érzelmi reakciója, illetve az édesanyja betegsége, és az Önök kapcsolatának jellege. Ezek már olyan dolgok, amivel lehet, és kell is kezdeni valamit!

Ön egy érzelmileg megterhelő, biztonságot és törődést nem adó kapcsolatban egészségesnek tekinthető módon: eltávolodással reagált. Miközben édesanyja továbbra is magához kötné, és ahelyett, hogy ő tudott volna az Ön szülője lenni, Öntől várja, hogy őróla gondoskodjon szülőként. Feltételezem, hogy Ön már felnőtt korú, és önállóan él. Nem ír le az életminőségét, életvezetését kifejezetten hátrányosan befolyásoló egyéb testi, lelki tüneteket - mégis ezt a beugró emlékképet figyelmeztető jelnek tartom. Érdemes utánamenni, hogy mi minden lehet Önben, ami feldolgozásra vár, annak érdekében, hogy egészségesen, boldogan, kapcsolataiban kiegyensúlyozottan léphessen tovább a saját életében. Javaslom, hogy keressen fel ez ügyben pszichoterapeuta szakembert.

Üdvözlettel

Simon Sarolta