Két éve élek kapcsolatban. Mindketten nehéz gyerekkoron vagyunk túl, ezért néha úgy érzem nem tudjuk egymást kiteljesíteni és motiváln, hiszen két (gyenge) nagyon hasonló ember valahogy nem fér meg egy helyen. Nagyon szeretem őt és ő is szeret engem, mégis úgy érzem, én húzom ezt a kapcsolatot, próbálkozom programokkal, de nem nyitott. Nagyon bezárkózik és az én lelkesedésemet is elveszi. Szoktunk ezekről a dolgokról beszélni, de mintha más nyelvet beszélnénk, vagy csak szándékosan félreért és kimagyarázza. Nekem is nehéz erőt venni magamon és azt a kis erőt is “elveszi” tőlem. Egyre többször érzem magam üresnek, magányosnak és tehetetlennek ebben a kapcsolatban, de mégis reménykedem benne, hogy idővel ez változhat. Képtelen vagyok feladni a szerelmet, amit érzek. Van erre bármi megoldás?

Kedves Anonymous25!

Mielőtt bármibe belemennénk, gondolja át, mit is jelent Önnek a szerelem. Egy érzést? Egy állapotot? Vagy a másik jellemének, személyiségének, testének a szeretetét? Vagy esetleg akármi mást? Azért fontos kérdés ez, mert levelét olvasva olyan érzésem támad, hogy ez egy nagyon nehezen működő kapcsolat, ahol gyakran megtörik az összhang, Ön pedig számos helyzetben érzi azt, hogy Ön viszi a kapcsolat szekerét. Az egyetlen ellenpólus, hogy Ön szerelmes. Első körben azt javaslom, hogy próbálják megbeszélni, kinek mit jelent ez a kapcsolat. Mit remélnek tőle hosszú távon, ki mit tud/szeretne beletenni. Ha nem jutnak dűlőre, érdemes lehet párterapeutát felkeresni. Mert a szerelem átalakul, elmúlhat, ezért szüksége van minden kapcsolatnak olyan alapokra, amire a nehéz időkben is lehet támaszkodni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka