A párommal fél évig voltunk együtt. Ő külföldön dolgozott és 1 hónapot itthon tartózkodott, ekkor kezdődött el a kapcsolatunk. Havonta 1 hetet tudtunk találkozni, mindketten komoly kapcsolatot szerettünk volna és úgy éreztük, hogy mi vagyunk az igaziak egymás számára. Augusztus közepére arra a döntésre jutott, hogy hazaköltözik, hogy közelebb lehessünk egymáshoz. Ahogy hazajött, össze is költöztünk, de a viselkedése megváltozott. Minden este feszült volt és ideges, mindenbe megpróbált belekötni és rondán tett. Állandóan azt hajtogatta, hogy „ha valami nem tetszik, el lehet költözni”, „nem vagy a feleségem, nem vagy senkim” és az utóbbi időben nem volt közöttünk semmiféle szexuális kapcsolat. Amikor szakított velem, azt mondta, hogy ő nem szerelmes belém, úgy fogalmazott, hogy nagyon szeret, mint embert vagy mint a testvérét, és az életét odaadná értem, de szerelemmel nem szeret. Hozzátette, hogy nem vágyik más nőre, nincsen nálam tökéletesebb, de ő jelenleg egyedül akar lenni. Azt is mondta, hogy lelkiismeret-furdolása volt attól, hogy rondán viselkedik velem, és emiatt napokig nem tudott rendesen enni sem. Azt mondta, hogy időre van szüksége, hogy ki tudja morogni magát és, hogy ne kössön belém ok nélkül, de nem tudja, hogy később szeretne-e velem lenni. Emellett azt mondta, minden percben próbálkozott, hogy azt érezze, szerelmes belém, és haragudott magára, amiért nem érezte ezt, és ezért viselkedett elviselhetetlenül - szerinte velem nincsen semmi probléma, csak ővele van.
A személyiségére jellemző, hogy türelmetlen és sértődékeny, hamar felidegesíti magát. Fontos még tudni, hogy elmondása szerint minden előző kapcsolatában megcsalták, a gyermekkorát pedig nagyon nehéznek írja le. Valamint kb. 20 éves korában veszítette el a nagymamáját, akit nagyon szeretett, és elmondása szerint egy nőt sem képes úgy szeretni, mint ahogy őt szerette. Arra szeretnék választ kapni, hogy mi az oka ennek a hozzáállásnak, viselkedésnek? Milyen lelki oka lehet és ezen hogyan lehet/tudok segíteni? Mi az oka annak, ha valaki az elmondása szerint képtelen szerelmes lenni, nem hiányzik neki a másik személy és nem érez kötődést?

Kedves Anonymous!

Több olyan levél érkezik hozzám, amiben arra kérnek, hogy valaki más motivációját, személyiségét “elemezzem ki”. A magam részéről ez nem vállalható felkérés, hiszen az illető mit sem tud arról, hogy nagyító alá kerül, másrészt sokadkézből jövő információ alapján nem is lehet hiteles visszajelzést adni. Viszont mégiscsak megszületik egy levél, amiben egy sikertelen kapcsolat története rajzolódik ki. Egy olyan kapcsolaté, ami távolról működik, a mindennapok próbáját nem állja ki, mert Ön úgy érzi, hogy a párja sértődékeny, hirtelen haragú. Ő pedig azt állítja, hogy nem szerelmes (jelentsen ez bármit), és ezért indulatos, majd szakít.

Miért kíváncsi a volt párja motivációjára? Miért akar neki segíteni? Ő akarja, hogy Ön segítsen? Mit remél, egy verbálisan bántalmazó, már lezárt kapcsolatnak milyen folytatása lehet? Amikor a másik felől érdeklődünk, a másikon “jár a gondolatunk”, érdemes megállni, és átgondolni, hogy mi és miért foglalkoztat minket valójában. Hogy mi hogyan vagyunk benne a történetben. Minden más kérdésnek csak ezen válaszok tükrében van értelme.

Üdvözlettel,

Kovács Réka