Édesanyám kényszeres gyüjtögető, de mostanára olyan szinten ellepte a szemét a házát, hogy már alig lehet bemenni. Ráadásul, mint kiderült, nem fizet az önkormányzati lakásban se lakbért, se villanyt, se gázszámlát, most már ki is akarják rakni onnan. 20 éve nem dolgozott semmit, egyszerűen nem hajlandó elmenni dolgozni, akárhogy kérleljük. Pszichológushoz nem hajlandó elmenni, ugyanis szentül állítja, hogy neki az égvilágon semmi baja sincs, annak ellenére, hogy már lassan épkézláb, összefüggö mondatot nem tud elmondani. Azt se veszi észre, hogy beszéd közben különböző kényszercselekvései vannak - pólóigazgatás, hajigazgatás stb. Sajnos még sokáig tudnám sorolni, hogy milyen tüneteket vettünk észre nála. Egy ilyen emberrel vajon mit tudnánk kezdeni? Hogy lehetne öt meggyógyítani - vagy csak megakadályozni, hogy ne romoljon az állapota? Esetleg be lehetne őt rakni egy pszichátriára, s ezzel megakadályozni az utcára kerülését ? Válaszát elöre is köszönöm.

Kedves Kérdező!

Leírása alapján az édesanyja kényszeres zavarban szenved, amely mentális betegségként értelmezhető és diagnosztizálható. Arra ugyan nem tudok választ adni, hogy egy esetleges kórházi kezelésre vonatkozik-e a kilakoltatási moratórium - erről inkább egy jogászt érdemes megkérdezni.

Abban azonban biztos vagyok, hogy a kizárólagos gyógyszeres kezelés nem jelent végleges megoldást a kényszeres zavar esetében. Kutatási eredmények is alátámasztják, hogy - mint megannyi mentális rendellenesség esetén - a kombinált kezelés, tehát a gyógyszerszedés és a pszichoterápia együttes alkalmazása jelentősebb javulást képes elérni, mint ezek külön-külön.

Sajnos gyakori, hogy a mentális rendellenességgel küzdő kliensek nem hajlandóak tudomást venni problémáikról, ezért közülük csak nagyon kevesen fordulnak pszichológushoz, pszichoterapeutához. Szerencsére a legtöbb képzett szakember nem csupán a betegeknek, hanem azok hozzátartozóinak is tud segítséget nyújtani.

Bátran keressen fel egy képzett szakembert, aki minden bizonnyal tud hasznos tanácsokkal szolgálni.

Üdvözlettel:
Herceg Attila drs.