Barátnőmmel fél éve vagyunk együtt. A múlt hónapban elromlott minden, szakítottunk, de mindketten adtunk még egy esélyt a másiknak. A fő problémám, hogy semmiféle vonzódást nem tapasztaltam tőle - egy egyszerű "szájrapuszinál" többet, hogy odabújna hozzám vagy ő ölelne meg. Ez nagyon ritka és én ezt hiányolom nagyon. Beszélgettem vele erről és elmondtam neki a problémámat, de a válasza mindig annyi, hogy ő pedig próbálkozik. Még problémám, hogy szerintem kevés időt szán rám. Én pesti vagyok, ő vidéki, és 2 órát utazik, hogy bejusson. Én hétköznap nem érek rá túlságosan, mert edzésre járok stb. A hétvégém szabad, nagyjából neki is. Egy napot otthon van, a másikban meg sportolni megy (általában, de 4-ből kétszer mégse megy) - a sportja miatt nem ér rá, mondja ő. De tudom, megtehetné, hogy nem megy el, mert az se biztos, hogy egyátalán elmegy. Jó, ha havonta egyszer szervezünk hétvégén programot. Szerintem bőven megtehetné, hogy kihagyja tudatosan az edzését, mert  ő szervezi , hogy mikor hova megy. A kérdés, hogy kellek-e igazán neki, és mi lehet a baj-probléma, ami
miatt ez van?

Kedves P!

Úgy tűnik, hogy a kapcsolat fontos pillérei sérültek. A közös idő hiánya és az, hogy a problémáról nem tudnak beszélni. Azt tapasztalom, akármilyen nagy is a probléma egy kapcsolatban, az igazi erőforrás az, ha ezt meg tudjuk beszélni, és egymás érdekeit is figyelembe véve próbálunk közös megoldást találni.

Javaslom, tegye fel a kérdését neki is. Kellek-e igazán? Ez jó indítás lehet egy valódi beszélgetéshez, ami segíthet Önnek eldönteni, hogy szeretne-e egy ilyen kapcsolatot tovább folytatni. Érdemes ezt annak fényében átgondolni, hogy Ön mit vár egy kapcsolattól, mit és milyen formában szeretne kapni és adni. Ha úgy érzi, ezek az igények nagyon nem találkoznak, nem biztos, hogy mindenáron folytatni érdemes a barátnőjével.

Üdvözlettel,

Kovács Réka