Kisfiam 3 éves, problémánk a kakilással van. Szobatiszta félig-meddig, mert a pisilés az megy, bárhol, bármikor, de a nagydolog elvégzésével olyan problémánk van, hogy már régebben kakilt bilibe, minden rendben volt, és egyszercsak nem volt hajlandó, csak a pelenkába elvégezni a dolgot. Mindez idáig rendben is volt, mert úgy voltunk vele, hogy nem erőltetjük akkor a bilit, illetve a wc-t. Most viszont arra a pontra jutott, hogy a pelenkába sem akarja kinyomni. Nem erőlködik, hogy akar, de nem jön, hanem látszik rajta, hogy mindent megtesz azért, hogy ne jöjjön ki. Mondja is, hogy nem akar kakilni sehova! Nem tudom, hogy ez mire vezethető vissza, már próbáltuk nagyon sokszor elmondani neki, hogy ez jó, ha kijön, stb. stb. Kúpot szoktam alkalmazni 3 naponta kb., mert azt sem szeretném, ha a végén benn maradna neki, de már retteg a kúptól is, és úgy látom, hogy nagyon megviseli őt ez a kakadolog. A másik probléma, amit észrevettem nála, aminek lehet, nincs is jelentősége, de én úgy gondolom, hogy ennek is lehet valami háttere, hogy ha csak egy pici seb is van rajta, olyan problémát csinál belőle, képes nézegetni órákig és sírni miatta. A múltkor az oldalán lett egy pici seb, és nem akarta ráengedni a pólóját, hanem egész nap felhúzta és úgy járkált.
Nagyon sajnálom őt emiatt a székletdolog miatt, és nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy jobb legyen neki. Beszéltem a védőnővel is és állítólag nagyon sok gyereknek van hasonló problémája, sőt két óvodai társa is ezzel a problémával küzd.
Előre is köszönöm válaszát!!!

Kedves Ágnes!

Valóban nagyon sok kaki-probléma van mostanában - a jó hír, hogy ezek nagy része spontán meg is oldódik.

Elsődleges tennivaló az átmenetileg elakadt szobatisztasággal, illetve kaki-visszatartással kapcsolatban általában a békén hagyás. Két dolog miatt érdemes ugyanis féken tartani aggodalmunkat – az egyik ok, hogy minél jobban rágörcsöl az egész család a témára, annál görcsösebbé válik a kisgyerek is, és a fizikailag, az izomzatban is megjelenő görcsös izgalom a kakilást lehetővé tevő izomelengedés ellen dolgozik. A másik, ami miatt nem érdemes elkerülni, hogy a kakilás nagy családi társasjátékká váljon, az a kontroll témája – a vágyott cél, hogy gyermekünk saját kontrollja alá vonja végtermékei ürítését, a külső nógatással ezt a kontrollt értelemszerűen mi magunk gyakoroljuk.

Na de hogy lesz ebből szobatisztaság?

Először is a kúp helyett ki lehetne próbálni különféle természetes vagy patikában beszerezhető székletlágyítót. Ezek segítségével elkerülhető, hogy a már többnapos kaki kinyomása fájdalmas, rossz élmény legyen – ez sokszor még inkább felerősíti a visszatartást, és fenttartja az ördögi kört.

Másodszor játsszanak sok „piszkos” játékot – gyurmával, sárral, ujjfestékkel, kókuszgolyó-masszával – bármivel, amitől a kisgyerek nemcsak megtapasztalhatja, hogy maszatos lesz, és ez jó, hanem azt is megélheti, hogy a szülő is önfeledten bekapcsolódik a koszolásba. Sokszor hangzik el még ma is felnőttek szájából rosszallóan a koszos szinonímájaként, hogy ”kakás”, nagyon felszabadító a gyerekek számára, ha a szülőt is látják felszabadultan pacsálni.

Harmadszor pedig nyíltan is elő lehet hozni a témát – a játékok olykor feszenghetnek, hogy kakilniuk kell, szaladhatnak kakilni egy játék-bilihez, gyurmából lehet kis bogyókat formázni. A kisóvodás korú gyerekek amúgy is rá szoktak harapni a pisi-kaki témára, valószínűleg csak néhány csalit kell bedobni, hogy bekerüljön a röhögcsélős játéktémák közé. A könyvesboltok polcain ráadásul van is néhány kaki-témájú könyv, ami segíti, hogy legyen közös nyelv ezzel kapcsolatban.

Ha néhány hét múlva még mindig ilyen döcögős a helyzet, vagy rosszabbodik a kaki-visszatartás, akkor pedig érdemes lenne felkeresni gyermekpszichológust, hogy szülőkonzultáción, játékterápián keresztül segítse meg a folyamatot.

Üdvözlettel – Kiss Kinga