A kisfiam hamarosan 9 éves lesz. Otthon egy átlagos, csintalan gyerek. Lehet vele beszélni, bár általában nem fogad rögtön szót, mégsem mondhatnám, hogy túl nagy baj van vele. Illedelmes, segítőkész, elmosogat, ha kell, vigyáz a kishúgára, persze a játék mindig mindennél előbbvaló. Hisz gyerek még... Az iskolában pedig teljesen más emberré válik. Nem is tudom hogy emberinek nevezhető-e a viselkedése. Kiabál, verekszik, csúnyán beszél, az órákon is, a tanárnők előtt. Olyanokat tesz, amit itthon biztosan nem hallott, nem látott, még a TV-ben sem. A tanárok szerint kezelhetetlen. Ott állunk, hogy azzal fenyegetőznek, hogy kicsapják az iskolából. Mindeközben nagyon jó tanuló. Nem értem mi viszi erre a kettősségre. Lehet valami az iskolában, ami erre vezeti? Költöztessem át másik iskolába? Miért változik meg egy gyerek ilyen radikálisan az iskolában? A családunk egy teljesen normális család. A férjemmel együtt igyekszünk nevelni a gyerekeinket, időt tölteni velük, irányítani őket a helyes társadalmi és erkölcsi értékek felé. Mit rontunk el? Mi lehet ez? Esetleg ez a egy betegség és szükség lehet egy pszichológus megkeresésére? Köszönöm a válaszát!

Kedves Anyuka!

Kisfia dührohamainak több oka is lehet, a háttérben legtöbbször valamilyen frusztráció húzódik meg. Minden bizonnyal az iskolában történik vele valami, ami miatt így kezd viselkedni. Például ha valamit nem tud megcsinálni olyan jól, mint a többiek, nem elég ügyes valamiben, a tanárok szigorúak vele, bántják a többiek vagy esetleg nehezen tűri az iskolai kereteket, nagyobb a mozgás- és térigénye, amit a tanteremben nem tud kielégíteni. Fontos tudni, hogy a düh takaróérzelem, a mélyén mindig más érzések húzódnak meg, mint pl. a szégyen, a szorongás vagy a tehetetlenség.

Érdemes beszélgetni vele arról, kikkel barátkozik az osztályban, kiket nem szeret és miért? Szokták-e piszkálni a többiek? Mi történik, amikor verekedni kezd? A dühös tombolás helyett mi az, amit jó lenne kimondani? Mi bántja őt? Fontos, hogy elfogadjuk az érzéseit és segítsünk neki megnyílni.

Nem túl biztató, ha az iskolában úgy reagálnak, hogy ki fogják csapni a kisfiút, ha nem változik a viselkedése. Elfogadás és türelem nélkül nem lehet kezelni ezt az iskolai problémát, amiben a tanárok nyitottságára is nagy szükség van. Érdemes beszélgetni az osztályfőnökkel és felvenni a kapcsolatot az iskola pszichológusával is. A kiváltó okot kell megtalálni és a kisfiú viselkedése kezelhetővé válik az iskolában, ehhez azonban együttműködésre van szükség.

Ha ez semmiképpen sem alakítható ki, érdemes elfogadóbb, nyitottabb közeget keresni kisfia számára.

Üdvözlettel:

E. Tóbiás Sára