Kisfiam 5 éves, és van egy talán "rossz szokása", ami nagyon zavar és nem is tudom, hogy mi áll mögötte. Az óvodában gyakran odaáll az asztal sarkához és odadörgöli a kukiját. Az óvó nénik szóltak, mert otthon ez nem jellemző. Már leültünk beszélgetni, hogy ez illetlen, ilyet nem csinálunk mások előtt, de most már hónapok óta mindennap csinálja. Úgy vettem észre, nem nagyon szeret oviba menni, unatkozik. Az óvó nénik is mondják, hogy nehezen bevonható a játékokba, inkább szemlélődő típus. Otthon pont az ellentéte. Mindig pörög, vidám és otthon nem is szokta csinálni. Az óvó néni szerint szoronghat valamitől, nem mer odamenni a gyerekekhez. Reggelente, amikor viszem, akkor pedig beszalad, játékot kezdeményez, hívja őket játszani. Ha valahová megyünk vendégségbe, vagy olyan társaságba, ahol van gyermek (testvére nincs), akkor barátkozó, könnyen ismerkedik. Otthon sokat foglalkozom vele én is, a férjem is. Arra gondolok, hogy rájött arra, hogy ez "jó érzés" neki. De mit lehetne tenni azért, hogy erről "leszokjon". Az óvó nénik is mit csinálhatnának, hiszen vannak a csoportban 24-en, nem figyelhetnek mindig egy gyerekre, hogy unatkozik-e. Köszönöm válaszát!

Kedves Anyuka!

Levele két problémát tartalmaz: az óvodai „unatkozást”, és a maszturbálást – én az utóbbit az előbbi következményének gondolnám. A maszturbálással kisgyerekkorban meglátásom szerint semmi baj nincs, amíg a környezet el nem kezdi megbélyegezni és morális kérdést nem csinálnak belőle, illetve ha annyi kontrollja van a gyereknek az örömszerző viselkedés fölött, hogy a magánszférájában tudja tartani azt. Valós problémát akkor mutat, ha úgy tűnik, ez utóbbira képtelen a gyerek. Nem rossz szokás ez, úgy tűnik, kisfiának eszébe sem jut „kukizni” olyan helyzetekben, ahol jól érzi magát. Az elmondás alapján otthon is, ismerős gyerekek között is vidám, felszabadult, feltalálja magát, sőt, az óvodába érkezéskor is lelkesen kapcsolódik a többiekhez. Miért unatkozna napközben? Valószínűbb, hogy az óvodai élet valamely szelete szorongáskeltő a számára – konfliktusba keveredett valamelyik társával? Zajlik olyan típusú csúfolódás, amiről az óvónék nem tudnak? Van olyan feladattípus, ami próbára teszi a képességeit vagy önállóságát? Ezek csak az én ötleteim, mindezt érdemes lenne alaposan körbevizsgálni az óvónőkkel, esetleg az óvodapszichológussal együtt!

Üdvözlettel – Kiss Kinga