4,5 éves ikerfiaim vannak. Az óvodában egy ideje az egyik dominánsabb, és a közös barátokat kisajátítja. Az óvónők nem avatkoznak ebbe bele, lehet, helyesen, mert a gyerekeknek meg kell tanulni kezelni a konfliktusokat. Azonban ez az élethelyzet addig fajult, hogy azt vettük észre a párommal, hogy az elnyomott kisfiam, Bence sokkal jobban ragaszkodik a tesójához, mint a másik. Sőt a domináns testvér, Balázs már nagyon semmiben sem enged. Eljutottunk addig a pontig, hogy próbáltunk külön-külön beszélgetni a gyerekekkel. Próbáltuk megtudni a probléma okát. Annyi derült ki, hogy Bencét nagyon bántja az, hogy a barátok nem játszhatnak vele, és ezért át akar menni a párhuzamos másik óvodai csoportba. Tanácstalan vagyok, hogy teljesítsük-e a kérését, mert nagyon menekülés-ízű a dolog. A domináns Balázs nem tudta megmondani, miért nem akar Bencével is játszani és megosztozni a barátokon. Valamit hablatyolt arról, hogy valamit Bence kapott meg és nem ő, de ez nem igaz, mert nagyon vigyázunk az egyenlőségre.
Szerintem most próbálnak kinyílni és barátokat keresni, de ez az ellentét miatt nem nagyon megy, legalábbis Bencének nem. A keresztanyjuk a párhuzamos csoportban dolgozik kisegítőként áprilisig. És ezért félek, hogy Bence azért érzi megoldásnak a másik csoportba kerülését. Csak mi lesz, ha lejár az idő áprilisig, és egyedül marad az új környezetben?

Kedves Zsolt!

Az iskolába menetelnél szokták javasolni, hogy amennyiben a körülmények engedik, akkor lehetőség szerint próbálják meg különböző osztályokba íratni a gyerekeket, hogy ne lebegjen mindig ott az összehasonlítás közöttük.

Egy négy és fél éves gyermek még nem biztos, hogy érteni fogja azt, hogy milyen felnőtt erkölcsi szempontokat kérnek rajta számon. Ők rivalizálnak egymással, és nyílván a dominánsabb gyermeknek lesznek ebben a küzdelemben jobbak az esélyei. De nem feltétlenül fogja tudni megmondani, hogy miért teszi. Fog találni indokokat – „hablatyolni” fog, de nem látja még át, hogy mit miért tesz. Egyszerűen fontosabb akar lenni, mint a tesója.

Én úgy gondolom, hogyha megoldható, akkor érdemes lenne megpróbálni Bencével a másik csoportot, találja meg ott a saját alkatának megfelelő barátait, küzdjön meg ott saját magáért. A keresztanyját pedig meg kell kérni, hogy ne legyen vele túlóvó, inkább csak terelgesse a többiek felé. Talán arra is jobban rá fognak látni, hogy Bencének mi a nehéz, és célzottabban fognak tudni segíteni neki.

Mert az ikerség kezelése szülőként sokszor nehéz. Mert még élesebben vetődik fel az a probléma, hogy vajon tényleg egyformán kell-e bánnom velük. Sok mindenben mások, másmilyen érzelmi közeledésre van szükségük, másra vágynak, másképpen érzékelik a körülöttük lévő világot. Szóval nem egyformák. És ezt ki kell tapasztalni, hogy szülőként hogyan tudok jól viszonyulni hozzájuk, de szerintem semmiképpen sem egyformán.

Én a másik csoportot változtatásnak érezném, és nem menekülésnek.

Üdvözlettel: Majoros Andrea