3 éves kisfiunk esetében azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt 2-3 hétben a hisztik rohamokká alakultak, intenzitásuk és időtartamuk nőtt, agressziv-autoagresszív (fejét csapkodja) megnyilvánulások jelentkeztek, rugdos, csapkod (minket is), játékait dobálja. Korábban is voltak
hisztijei, de nem ilyen mértékűek és gyakoriak. Nagyon ijesztő jelenség. Próbáljuk higgadtan kezelni, elmagyarázni, hogy ezzel nem ér el semmit. Figyelmen kívül hagyni, de ez ront a helyzeten. Ha ölbe veszem, megsimogatom, gyorsan megnyugszik (szinte azonnal megnyugszik, fejét vállamra hajtja, pár szóval megfogalmazza, hogy mérges volt), viszont aggódumk amiatt, hogy igy azt tanulja meg, hogy hisztivel éri el, amit akar. Amíg nem vigasztaljuk meg, addig töretlenül hisztizik, üvölt. "Valaki vígasztaljon meg" - ezt kiabálja. "Vegyél fel". Ha közben például kér egy pohár vizet, odavisszük neki, akkor viszont elszalad vagy nem fogadja el. Egyszerű mindennapi tevékenység során, otthoni közegben tapasztaljuk ezt, például reggeli öltözködés, cipő felvétele, stb. Általában amikor kicsit muszáj sürgetnünk, és nem haladhat a maga tempójában. Jelenleg a bölcsödében, ahová 1,5 éves kora óta jár, éppen szünet van. Együtt nyaralt egy hetet a család, most a nagyszülők vigyáznak rá, de a nyaralás alatt és utána is tapasztaljuk a fent leírtakat. Dadogás is előfordul időről-időre, hol javul, hol rosszabbodik. Ez a jelenség már korábban kezdődött. Azt érezzük, hogy nehéz számára az elválás tőlünk, ezért húzza az időt, majd vált hisztire, ha közeleg a búcsúzás pillanata.
Ezek a reakciók megfelelnek az életkorának? Hogyan érhetnénk el, hogy ne romoljon tovább a helyzet? Figyelmen kívül hagyás, hangunk felemelése, győzködés nem segített eddig! Az sem, ha bevisszük a szobájába, és utasítjuk, hogy üljön le öltözni. Vagy büntetést helyezünk
kilátásba, például nem nézhet mesét. Ha megnyugszik az öleléstől, puszilgatástól, akkor teljesítsük ezt a vágyát, és lépjünk túl a hisztin, hogy ne hagyjon ilyen mély nyomokat mindannyiunkban, és akkor idővel majd megérti és könnyebben elfogadja ezeketet a helyzeteket?
Utalhatnak ezek a dühkitörések és autoagresszív megnyilvánulások nagyobb problémára? Érdemes szakemberhez fordulni? Szobatisztaság rendben van. Alvás jó, időnként van hajnali ébredés, de visszaalszik. Egyedül alszik, saját ágyában. Cumiról 2 hónapja szokott le (már csak alváshoz használta).

Kedves Anyuka!

Levele kapcsán több fontos szempontot érdemes átgondolni. A hisztik, az autoagresszív megnyilvánulások, a dadogás mind az indulatkezeléssel lehetnek kapcsolatban. Ebben a korban az “én akarom, én csinálom”  érzése felerősödik, ez vezet el egy nagyobb önállósághoz. Ehhez kell indulat, ami lendületet (indulást) ad magához a cselekvéshez. Miközben ez az erő nő a gyermekben, közben sok kudarcot is tapasztal. Ez természetesen dühöt vált ki. Felnőttként sem szoktunk örülni annak, ha nem sikerül valami. Ehhez társul a környezet reakciója. Ha nem hagyom, hogy ő csinálja, mert kicsi még, ügyetlen, gyorsan kéne, stb., akkor az még nagyobb dühöt vált ki. Ezért szoktuk javasolni, hogy amennyiben nem veszélyes, hagyjuk a gyereket saját tempójában a napi tevékenységet végezni. Vannak olyan helyzetek, amikor sietni kell, de ebből legyen minnél kevesebb. Gondoljunk csak bele, felnőttként sem szeretjük, ha például a mosdóban végezve dolgunkat valaki sürget.

Ha pedig már dühös, akkor nem azért hisztizik, mert csokit akar enni, és ezzel akarja elérni, hogy vegyenek neki, hanem azért, mert eluralkodott rajta egy negítv érzés, amit ő maga nem tud kontrollálni. Ahogy a síró csecsemőt megnyugtatjuk, egy háromévesnek is szüksége lehet erre. Idő kell, amíg az önnyugtatás képessége, az érzelmek szabályozása külső segítség nélkül is megy. Illetve lássuk be, vannak, akiknek ez felnőttként is gondot okoz. Így tehát, bár hisztinek tűnik, amit átél ilyenkor a gyermek, de nem azért hisztizik, hogy vigasztalják meg, hanem azért, mert eluralkodott rajta egy érzés, aminek kezeléséhez segítséget kér. Jó hír, hogy hamar megnyugszik. Ez jelenti azt is, hogy kis segítség elég neki a megnyugváshoz, másrészt azt, hogy olyan biztos kapocs van Önök között, amire tud a gyermek támaszkodni.

Azt gondolom, jelenleg nem szükséges szakembert bevonni. Ha viszont az autoagresszív tendenciák, illetve a dadogás pár hónapig, fél évig fennáll, akkor érdemes segítséget kérni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka