A következő helyzetben szeretnék segítséget, útmutatást kérni. Rokon családban történt ma reggel, hogy a család kutyája kiszökött, és megharapta a szomszédot, aki vérhígítót szed, így a harapás következtében aránylag sok vért vesztett, a mentő elvitte. Ezt a 3 és fél éves kislány végignézte, és nagyon megrémült, megrázta a dolog, azóta is sír. Milyen módon lehet hatékonyan megnyugtatni, megbeszélni vele a dolgot, hogy az eset komolyabb nyomot ne hagyjon benne, ne alakuljon ki nála fóbia a kutyák iránt, stb.

Kedves Gábor!

Egy ilyen esetben nem kell feltétlenül fóbiának kialakulnia. Teljesen természetes reakció, hogy megijed, és ezt a kislány a leghatékonyabban a sírással fejezi ki. Így az elsődleges feladat a megnyugtatás. Egy ilyen kisgyereknél a fizikai közelség, kontaktus, folyamatos jelenlét, ami a legjobban beválik. Ezután elképzelhető, hogy mesélni kezd a történetről, vagy igényli, hogy elmeséljék, hogy mi történt. Érdemes ezt minél tárgyilagosabban, és minél inkább az adott helyzetre összpontosítani: ez a kutya harapta meg, azért mert... és a bácsi vérzett, és a mentőautó jött segíteni. Az az információ lesz fontos, hogy a kutya nem mindig szökik ki, nem mindig harap, és nem minden kutya harap. Így kisebb az esély, hogy általánosabb félelem alakul ki. Ennek ellenére elképzelhető, hogy most egy ideig tartozkodő lesz, vagy inkább fél a kutyáktól, amit el kell fogadni, és inkább abban segíteni, hogy biztonságban érezze magát. Az őt érő pozitív élmények, amikor megsimogat egy kutyát, vagy játszik egy kutya, vagy csak nézi, és tetszik neki, ahogy egymással játszanak, ezek fogják újra és újra felülírni az élményét. De nem érdemes erőltetni, mert akkor a rossz érzés, a feszültség fog kapcsolódni a kutyákhoz.

Üdvözlettel

Standovár Sára