Édesapám, aki 86. évében van, az időskori demenciával járó agresszivitást mutatja.  Édesanyám pedig, aki 80. évében van, úgy látom, hogy kihasználja ezt. Sértődékeny, érzékeny és édesapámat uszítja rá mindenkire. Meglátásom szerint ő is a demencia miatt lesz egyre inkább ilyen. Olyan gyermekeik és unokáik vannak, akiknek örülhetnének, de lassan már mindenkit elvernek maguk mellől. Ez egy pszichikai terror, amelytől mindannyian szenvedünk. Ön szerint hogyan viselkedjünk velük?

Kedves Etelka!

Az indulatkezelés azokban az esetekben, amikor a belátás, illetve az önreflexió nem történik meg, esetleg a mentális állapotnak vagy gyógyszerek mellékhatásának köszönhetően nem lehetséges, csupán a környezet képes arra, hogy lehetőleg minden lehetséges konfliktust kerüljön az agresszív féllel szemben.

Olykor a türelem, olykor viszont az erélyes fellépés lehet hatékony, illetve a fenti esetben elsősorban az elkerülés. Ha nem lehet együttműködést kialakítani a szülőkkel, akkor szigorú határokat kell szabni, és nem engedni, hogy az unokák kiszolgáltatottjai legyenek a helyzetnek.

Egészséges állapot esetében a feltételek és a szankciók változásra indítják az érintetteket, könnyebben megtörténik a belátás a probléma kapcsán, nyitottabbá válnak az érintettek az egyezkedésre.

Feltétlenül szükséges tehermentesíteni a helyzettől szenvedő családtagokat. Érdemes végiggondolni, hogy a házi gondozásban milyen segítséget tudnak igénybe venni, illetve javaslom, hogy keressék fel a kerületi gondozási központ kollégáit idős betegekre szabott szolgáltatások kapcsán.

Üdvözlettel:

E. Tóbiás Sára