Másfél éve vagyunk együtt a párommal. Ő 66, én 60 éves vagyok. Előző párom 5 éve halt meg, a jelenlegit a megismerkedésünk előtt fél évvel hagyta el a barátnője két és fél év után. A mai napig tartják a kapcsolatot. Hetente több emailt is váltanak, a párom gyakran kezdeményezi a találkozásukat, és mindent tudni akar az exe életéről. Még az exe lányával is fenntartja a kapcsolatot. Rólunk nem beszél szépen nekik, engem úgy emleget, mint aki nem könnyű, nehéz eset. Ha az exe vagy a lánya megkérdezik, hogy vagytok, mindig csak magáról beszél. A párom a saját lányának is sokat panaszkodott rám, ami miatt a lánya karácsonykor egy nagyon durva levelet írt nekem, amiben az egész személyiségemet, az életemet leértékelte (évek óta egyedül vagyok, nincs gyerekem) és engem betegnek, alkoholistának (a karácsonyi főzés konfliktusa után megittam két sört) és drogosnak (alvászavaromra gyógyszert szedek) nevezett. Azóta nem tartom a kapcsolatot a párom lányával és az unokáival. A párom nem állt ki mellettem és nem ismeri be, hogy az ő viselkedésének a következménye, hogy a lánya így kiborult rám, mert feltételezem, féltette az apját a sok panasz miatt. Ez már odáig fajult, hogy a párom a születésnapjára sem hívott meg engem, mert ott volt a lánya. Lehet, hogy nem lényeges, de a párom lánya a párom előző barátnőjét is utálta, úgy beszélt róla, mintha egy borzalmas, családjukat fenyegető nő, kapcsolat lett volna.

Szeretjük egymást a párommal, de sok a konfliktusunk. Én nem tudom tolerálni az exével a szoros kapcsolatot, az állandó nosztalgiázást, visszavágyódásnak érzem, amit a párom visszautasít. Az első karácsonyunk azért sikerült katasztrofálisan, mert ő mindent a saját elképzelései szerint csinált, nem tartotta magát a megbeszélt munkamegosztáshoz, beleszólt az én feladataimba (halászléfőzés), elkezdte azt csinálni, amit a megbeszélésünk szerint nekem kellett volna. Én ezt sérelmeztem, de ő nem reagált, csak annyit, mi ezt így szoktuk, a kérdésre, hogy ki az a mi, a válasz ő és a hét éve elhunyt felesége (a lánya anyja). Mondtam neki, hogy a MI most ő és én vagyunk, de nem is figyelt rám. Én akkor azt éreztem, nekem nincs helyem a karácsonyi ebédnél. Otthagytam december 24-én reggel, otthon töltöttem a szentestét egyedül. Ennek az eredménye lett, hogy megszakadt a kapcsolat a lánya családjával.

Én nem nagyon látom, hogy tudnánk ezt a kapcsolatot fenntartani tartósan ilyen viszonyok között. Szeretjük egymást és idősek vagyunk már ahhoz, hogy néhány évente új társat keressünk magunknak az interneten. Néha úgy érzem, ez az egyetlen dolog, ami visszatart a szakítástól, mert vállalhatatlan kompromisszumnak érzem a fenti körülményekkel együtt élni.

Kedves Bluesky!

Mindkettőjüknek több tartós kapcsolata (házassága) volt, ez benne van a „hátizsákjukban”. Több családban alkalmazkodtak, őrzik régi szokásaikat, hagyományaikat. Különösen erősek ezek, ha vannak gyerekek, akik nehezen fogadják el, hogy szüleik új párt találnak, és ezzel együtt szokásaik is megváltozhatnak. A gyerekek elenállása általában a tiltakozást fejezi ki, ha elfogadják, hogy életben maradt szülőjük új párt talál, akkor azt is el kell fogadniuk, hogy a régi életük, a születési családjuk már soha nem lehet a régi.

Ugyanakkor nem is könnyű egy hosszú kapcsolat után változtatni a szokásokon. Az ex utáni érdeklődés is ezt jelezheti. Párja egy változást már végig csinált, egy újabb már nehezen elképzelhető. Egy ilyen helyzetben pl. az együttélés szinte lehetetlen, minden szokást újra egyeztetni kell(ene), az élet csupa vihar és felhő lenne. Talán ebben a helyzetben nem is az a fontos, hogy együtt éljünk a szerelmünkkel, hanem hogy sokat legyünk együtt úgy, hogy ezeket az időket minél kevésbé terhelje a múlt. Lehet valaki jó társ akkor is, ha nehezen mozdul régi környezetéből, szokásiból nehezen enged, de az együttlét maga egy sziget, ahova ezekből a lehető legkevesebbet visszük.

Talán kapcsolatukban kevesebb az elfogadás, az elköteleződés, mint szeretné, de minél szorosabbra fűzné a kapcsolatot, párja családja annál jobban éket verne Önök közé. Szeretik egymást. Élvezzék mindazt, ami jó, ami tényleg közös. Ekkora múlttal már nehéz nulláról indítani egy kapcsolatot, ettől még lehet szép. Ne akarják birtokolni egymást, kitörölni a múltat, hiszen párjuk éppen attól lett ilyen szeretetre méltó, amit átélt. Korábbi kapcsolataiból, szerelmeiből hozza azt a gyöngédséget, intimitáskészséget, szexuális tapasztalatot, ami vonzóvá teszi az Ön szemében. Ne akarja minden percét ellenőrizni, kapcsolatait felülvizsgálni. Élvezze mindazt, amit adhat és kaphat, hiszen minden perc ajándék, ami szép Önök között.

üdvözlettel

bárdos kata