Kislányom 4 éves lesz, jelenleg oviba jár. Nagyon okos, eszes kislány, és nagyon érzékeny lelkű. Január óta mondogatja nekem, hogy "hülye anya, buta anya" és puszit ad. Elmagyaráztam neki, hogy ilyet nem mondunk a másiknak, mert rosszul esik, és megkérdeztem, miért gondolja így, de csak azt mondta, hogy nem tehet róla, ilyen jut eszébe. Nagyon szoros a kapcsolatunk, imádjuk egymást, nélkülem nem is megy sehova, és tudja, hogy amit mond, nem jó, de mégis mondania kell... mintha így vezetne le valamiféle szorongást, vagy nem tudom. Azt szeretném kérdezni,  hogy ezt hogy kezeljem és mi válthatta ki nála? Ha közösségben vagyunk, nem mondja, de van, hogy odafut és a fülembe súgja, hogy "anya, megint az a csúnya jutott eszembe, de nem mondom".  Ezzel közel egy időben hallotta az oviban, hogy mindenki meghal, anya is, és ezt is sokszor emlegeti, kérdezget róla, nem tudom, van-e köze egymáshoz a két dolognak.

Kedves Virág!

Az óvodások nem tudják még az érzelmeiket differenciálni, és ha esetleg érzik is a különbséget, megfogalmazni még kevésbé tudják. Ez egy tanulási folyamat. Amikor negatív érzéseket: düh, harag, vagy akár félelem, szorongás, irigység jelenik meg, akkor általánosságban tudják csak megjeleníteni, általában utálatként. Gyakran hangzik el ilyenkor, hogy utállak, nem szeretlek, hülye vagy, stb. Nem a megbántás a célja, így ezt érdemes minél kevesebbszer mondani, mert valószínűleg amúgy is bűntudata van a mondottak miatt. Persze fontos, hogy elhangozzon néha, hogy ilyet nem jó hallani, de fontosabb őt abban segíteni, hogy kimondja, valójában mit akar mondani. Ami ilyenkor beválik, hogyha kicsit tapogatózva, helyette fogalmazza meg, hogy mit is élhet át, és mit is akarhat mondani. Pl.: “szerintem te inkább most haragszol, mert nem engedtem meg, hogy....”, vagy “azt hiszem valami bánt itt a játszótéren. Nem lehet, hogy mérges vagy, hogy a homokozóban....” Szóval a helyzetet értelmezve, az érzést megfogalmazva segítheti őt abban, hogy különválassza, mi is történik benne. És attól még, mert épp mérges, attól még nem kell hülyének, vagy utálatosnak lennie a másiknak. Engedje meg, legalizálja, hogy átélje ezeket. A puszik egy kicsit szólhatnak arról, hogy gyorsan helyre is állítja a kapcsolatot, vagy inkább a bűntudat miatt rögtön kárpótol. De legalizálhatja, hogy olyankor, mikor mérges, vagy nem tetszik valami, akkor nem kell puszit adni, mert majd ha már nem mérges, biztosan ott fogja várni, hogy megpuszilja.

A halál kérdése nem tudom, hogy összekapcsolódik-e ezzel a történettel. Alapvetően az elmúlás a gyerekekben megfogalmazódik kérdésként ebben az időszakban, főleg, ha az óvodában erről beszélgetnek, vagy esetleg van valakinek személyes élménye. Egyszerűen érdemes ezekről beszélgetni velük, mert még egyelőre azt tanulgatják, hogy nem visszafordítható a folyamat. De ők sokkal természetesebben, az élet részeként képesek elfogadni. Félelem kapcsolódhat hozzá, és ilyen formában elképzelhető, hogy megjelenik düh Ön felé: “hogy képzeli, hogy elhagyja őt azzal, hogy meghal”. A biztonságérzet növekedésével, hogy Ön ott lesz neki sokáig, és ettől nem kell most félnie, hogy elveszíti, enyhülhet a szorongása.

Üdvözlettel

Standovár Sára