Nemrég lett vége egy 7 éves kapcsolatomnak. Nagyon szerettem és mindent megtettem azért, hogy boldoggá tegyem, de ő megcsalt, megalázott és tiszteletlen volt. Szétköltöztünk, ő egy másik városba, hogy majd egy kis távolság jót tesz nekünk. Ott kezdett el dolgozni és hétvégenként találkoztunk. Egyre kevesebb lett a vita és úgy éreztem, minden rendben - de valamiért mégis úgy éreztem, valami fura. Közben megismerkedtem egy kollégájával, akivel egy viszonylag jó kapcsolat alakult ki köztünk. Sokat beszélgettünk, néha panaszkodtam neki, hogy nem bízom a páromban, de ő biztatott, hogy minden rendbe fog jönni. Késztetést éreztem arra, hogy megnézzem a párom telefonját, megnéztem, s egy idegen lánnyal félreérthetetlen beszélgetést folytatott. Közöltem vele, hogy tudok róla, de ő megint csak könyörgött és mindent megtett, hogy azt gondoljam, ez csak egy kis flört volt, semmi más. Nem érdekelt már annyira, azt vettem észre, egyre inkább az új kollégájára tudok csak gondolni.

Még egy ideig nem szakítottunk, csak úgy éldegéltünk, mintha mi sem történt volna, még egy baráti társasággal is elmentünk nyaralni pár napra, ahová elhívtuk azt a bizonyos kollégáját is. Észrevettem azt a szikrát,  ami már nemcsak szimpátia, megijedtem, nem akartam megcsalni, így a nyaralás után szakítottam vele. A szakítás után egy nappal sikerült összeszűrnöm a levet a kollégával, pedig csak beszélgetni jött el, de bebizonyosodott, hogy jól éreztem a vonzalmát. Már három hónapja tart a dolog, viszont sok akadálynak nézek elébe. Úgy érzem, nagyon boldog
vagyok vele, szeretem és biztonságban vagyok mellette a volt páromtól (mert néha még zaklat). Azóta egyébként már nem munkatársak, nem is beszélnek.

De van egy-két szépséghibája a dolognak. Én 26 éves vagyok, irodán dolgozom egy komoly cégnél, most szerzem a második diplomámat és tanult családból származom. Ő 38 éves, elvált, van egy 18 éves lánya, gépkocsivezető és nyolc általánossal rendelkezik. Én jelenleg meg vagyok róla győződve, hogy ez nem képez akadályt közöttünk, de akad olyan barátnőm, aki szerint nagyon nem illünk egymáshoz (egyszer találkozott vele), a szüleimről nem is beszélve (ők még nem találkoztak vele). Mindezek ellenére tényleg jelenleg vele tudom magam a legjobban megértetni és totál egy hullámhosszon vagyunk. Mi lehet ennek a vége? Megvan rá az esély, hogy katasztrófába fullad? A korkülönbség miatt érezhetem magam ilyen jól vele, mert kicsit érettebb a gondolkodásom a korosztályomhoz képest? Tényleg olyan nagyon sokat számít az egzisztenciális különbség? Vagy a korkülönbség?

Kedves Kérdező!

A korkülönbség, illetve az egzisztenciális eltérés a párkapcsolatoknak csupán egy „szelete”.

Tény, hogy létezik az úgynevezett „szelektív párosodási együttható”, ami azt jelenti, hogy a társak intelligenciája között van némi hasonlóság. Ez azonban nem más, mint egy statisztikai adat, ami a véletlennél jelentősebb összefüggés egy csekély részére ad magyarázatot, ugyanakkor számos tényezőt nyitott kérdésként hagy. Ilyen kérdés pl. az, hogy mit értünk intelligencia alatt. Lehet egy többdiplomás, 26 éves nő, és egy általános iskolát végzett, 38 éves férfi intelligenciája közel azonos? Miért ne?

Ám ahelyett, hogy az intelligenciáról nyitnánk vitát, van itt ennél sokkal fontosabb szempont.

Először is: azt írja, Ön mindent megtett a volt párja boldogsága érdekében, ám ő megcsalta és megalázta. Utólag érdemes végiggondolni, mit rejt az a „minden”, amit Ön a kapcsolatba invesztált. Képes volt önmagát a volt párja érdekei alá rendelni? Hajlandó volt megalázni önmagát? Ha igen, ezzel akár tudattalanul is nyílt utat adott egykori társának a megcsaláshoz és a megalázáshoz. Amennyiben képesek vagyunk lealacsonyítani önmagunkat (vagyis hűtlennek lenni önmagunkhoz, és megalázni magunkat), miért várnánk el másoktól ennek az ellenkezőjét?

A másik szempont:
Azt is írja, hogy a szakítás után egy nappal tulajdonképpen „összejött” a volt párja munkatársával. Adódik tehát a kérdés: mi vezérelte abban, hogy engedjen a csábításnak? Félelem az egyedülléttől? Esetleg be akarta bizonyítani önmagának, hogy igenis értékes egy férfi számára? Igazolni akarta az ellenkezőjét mindannak, amit a korábbi barátja mellett „elszenvedett”?

Ezek a kérdések azért merülnek fel bennem, mert véleményem szerint érdemes tisztán látni, miért ugrott bele az újabb kapcsolatba egy nappal a szakítás után. Bizonyára már Ön is hallotta, hogy nem éppen szerencsés az előtt belépni egy újabb kapcsolatba, mielőtt kilábalna az előzőből. Sokszor üres tanácsnak hathat, ám egyáltalán nem az. Egy szakítást követően rengeteg érzést kell feldolgozni, és újrafogalmazni – ehhez pedig idő kell. Ez az időszak nem rövidíthető le, és a felszakadó érzések nem tompíthatók fájdalomcsillapítókkal. Ideiglenesen elnyomhatjuk, de a későbbiekben annál inkább ránk tör a fájdalom a feldolgozatlan érzések miatt.

Összegezve a fentieket, úgy gondolom, ez utóbbiak sokkal fontosabb kérdéseket vetnek fel, mint az, hogy a korkülönbség, illetve az iskolázottság jelenthet-e akadályt két ember kapcsolatában.

Üdvözlettel:
Herceg Attila