Kb. fél éve ismerkedtem meg egy 31 éves férfival. Én pár évvel vagyok fiatalabb. Gyakorlatilag beleestem, egyszerűen lenyűgözött összességében. Azonban ott kezdődött a probléma, hogy én nem feküdtem le vele, mert én úgy gondolom, ezt párkapcsolaton belül érdemes. Számára elég egy szexkapcsolat is, mint kiderült, lényeg, hogy a vágya ki legyen elégítve. Illetve, sok szex után vagy megszereti a másikat, vagy nem, bemutatni senkinek se mutatja be (szülőnek végképp nem), és kizárólag a sok szex után talán(!) barátnő szerepet is kaphat a másik, de szerinte akkor valódi egy kapcsolat, ha össze is költözik a két fél - mondta ő nekem időközben. Még azt is hozzátette, hogy nem hisz a szerelemben.
Tőlem nem kapta meg a szexet adhoc módon, ahogy elvárta, húzta az agyam eközben, majd olyanokat állított, hogy neki igazi rosszlány kell, én unalmas vagyok és kevés, nem vagyok pörgős (pedig igazán meg sem ismert, hisz alig találkoztunk) és neki sok szabadság kell (velem alig akart
találkozni, állandóan barátokkal és munkatársakkal ment mindenhová, nekem folyton kifogásokat hozott fel). Úgy gondolta, mivel hozzá felmenni
nem volt szabad, majd kint valahol a szabadban tegyük meg (èn nem vagyok albérletben, nem viszek magamhoz csak úgy férfit). Ebbe sem mentem bele, és végül kvázi elküldött. Egyáltalán nem szeretett meg, de akkor miért húzta hónapokig az agyam? Miért hazudta, hogy csodálatos vagyok, ha csak a szex lett volna neki a lényeg? Ennyi idősen miért gondolkodik 18 éves fejjel? Nehezen felejtem el, ráadásul ilyen módon még soha nem jártam. Egy ránézésre nagyon jóképű, értelmes férfiról van szó, akinek évek óta nem volt barátnője, de állítása szerint futó kapcsolata sem. Hozzáteszem, az ismerkedés elején azt mondta, komoly kapcsolatra és társra vágyik, végül neki csak kielégülés kell szöveg lett belőle.
Én szeretnék már végre egy életre szóló társat, akivel kölcsönösen szeretjük egymást, de teljesen elbizonytalanodtam... hová lettek a nem
szélhámos férfiak?

Kedves Anonymous!

Nehéz válaszolni a levelére, mert csak a férfiról írt, és szinte alig valamit a saját érzéseiről. Beleszeretett, lenyűgözte, szinte első látásra. És mi volt később? Miért nem fűzték szorosabbra a kapcsolatukat? Miért tartotta magától távol a párját? Mintha két dolog viaskodott volna Önben: az egyik a nagy vonzerő, mely a férfi mellett tartotta, a másik az óvatosság, a félelem attól, hogy a kapcsolatuk nem lesz mélyebb, és ha „elfogadja” a szexet, akkor talán hamarabb vége lesz. Lehet, hogy éppen az óvatosság és tartózkodás miatt tartott ennyi ideig az Önök története, talán a párja remélte, hogy előbb-utóbb „enged” neki.

Leveléből az is kitűnik, hogy nagyon mások az igényeik és elvárásaik, és ebben nem közeledtek egymáshoz ismeretségük alatt. Ő pörgős, bevállalós szexre vágyott, Ön pedig tartogatta a szexet arra az időre, ha komolyodik, mélyül a kapcsolatuk. Ön remélte, hogy párja majd elfogadja azt az ütemet, amit Ön szeretett volna, ő viszont elvesztette a türelmét és szakított.

Mit érez most? Csalódottságot? Haragot? Megbántottságot? Becsapottságot? Lehet, hogy ezeket mind. Amiről nem ír, az a szerelem, szeretet. Úgy tűnik, ha még megvan, akkor sem erősebb, mint a csalódottsága a „szélhámos” férfiban.

Csodálkozik, hogy párja hónapokig húzta a szakítást. És Önt mi tartotta mellette ennyi ideig? Miben reménykedett? A legnehezebb talán az lehetett, hogy „más malomban őröltek”, mást vártak a kapcsolattól, másképp képzelték el a közös életet. Több esélyt is adtak egymásnak, de végül a párja mondta ki, hogy vége. Lehet, hogy Ön már régebben is sejtette, hogy ez nem az, amire vágyik, ez nem az a férfi, akit elképzelt, de nem volt elég bátor, hogy kimondja és szakítson. Már az ismeretségük elején kiderült, hogy a párja gyorsabb ütemet diktál, mint amiben Ön jól érezné magát. Ön próbált tenni ellene, de nem változott semmi.

Nem hiszem, hogy ez a férfi szélhámos lenne, csak mást vár egy kapcsolattól, mint Ön. Leveléből azt is megtudjuk, hogy eddig nem volt nagyon sikeres, mivel hosszabb ideig nem volt senkije. Ennek ellenére ő a saját vágyai, várakozásai mentén lépett tovább, nem változtatott. Önnek is a saját elképzeléseit kell követnie, még akkor is, ha ebben az esetben ez nem hozott áttörést, nem alakult ki párkapcsolat. Önnek jobban megfelel a lassabb közeledés, ahol az ismeretség első részében is felvállalják a kapcsolatukat, az idejük nagy részét együtt töltik.

Egy párkapcsolatban talán az a legnehezebb, amíg megtanulják elfogadni egymást, és ennek során megismerni saját vágyaikat. A szex nem teljesítmény, és nem feltétel, hanem közös örömforrás. Ehhez idő kell, és nagy különbségek vannak abban, hogy kinek mennyi.

üdvözlettel

bárdos kata