15 éves lány vagyok. Egy éve, hogy új suliba kerültem és szeretnék barátokat szerezni, de nem megy, nem tudok beszélni velük, nem tudom, mit kéne mondjak, vagy hogyan kellene elkezdenem. Néha hozzám szoktak szólni, de ilyenkor elkezdek stresszelni és inkább rövid válaszokat adok. A barátaimmal jól el tudok beszélgetni, csak az osztálytársaimmal nem. Nem tudom, hogy az előző iskolámban történtek miatt vagyok-e ilyen? Az előző sulimban az történt, hogy az osztályban volt egy csoport, akik folyamatosan piszkáltak és próbáltak megalázni.
Hogyan tudnék felszabadultabb lenni és barátkozni?

Kedves 15 éves!

Így látatlanban is azt gondolom, hogy a korábbi élményeid és a mostani gátlásaid összefügghetnek, hiszen pont abban sértettek meg, pont abban bizonytalanítottak el kortársak, hogy elfogadható vagy-e, beletartozol-e egy társaságba, helyed van-e közöttük. Így mindenképpen onnan indulnék ki, hogy átgondolnám, mi történt, hogyan volt pontosan, milyen hatással volt rám, milyen rossz gondolatokat idított, milyen félelmek merültek fel, milyen erősségeimben redítettek meg. Ehhez jól jön egy társ, hogy hangosan is ki legyen mondva, át legyen gondolva. Egy jó barát, egy fontos felnőtt, szülő, vagy egy iskolapszichológus is lehet az. Ha ezekkel a kérdésekkel jobban tisztában vagy, könnyebben felül tudod majd írni. Keresd meg azt a pontot az életedben, amikor magabiztosan, nyitottan a mostani barátaidat találtad, amikor elhitted, hogy érdemes veled barátkozni, és idézd fel minél többször. Amikor megszólítanak téged, akkor is ezeket a megerősítő emlékeket próbáld meg felhozni magadban, hogy tudjál beszélgetést folytatni. Mert azt írtad, nem tudod, mit is kellene mondanod, mikor valójában nem is kell semmit mondanod, vagy legalábbis nem azért hogy megfelelj, hanem csak magadat adnod, hogy elinduljon egy kapcsolódás, batárkozás, ismerkedés, kötődés. 

Üdvözlettel

Standovár Sára