Kilencedikes lány vagyok. Azzal kapcsolatban írok most, hogy nincsenek barátaim… Barátaim, akikben tényleg teljesen megbízhatok. Tudom, ebben a korban még nem dől össze emiatt a világ, viszont félek, hogy bele fogok ebbe őrülni, mert túl sokat foglalkozom vele… Nagyon elszomorít. A másik meg az, hogy szeretnék népszerű lenni a suliban. Teszek is ezekért sokat… Csomó emberrel levelezek a közösségiken, sőt jó pár emberrel ki is mentem már sétálni, de azt tapasztaltam, hogy ezekből az “egyszer kimegyünk”-ökből nemhogy igaz barátság, még csak haverság sincs… :( Van egy-két haverom az osztályomból és osztályomon kívül, akikkel elmegyek ide-oda. Viszont nem bízhatok bennük teljesen… Tehát két probléma van: baráthiány, társasághiány. Inkább idősebbekkel szeretnék barátkozni, mert azok a korombeliek, akikkel körül vagyok véve, GYEREKESEK. Viszont a legtöbb 17-18-19 éves meg nem akar egy 15 évessel barátkozni… Nekem nagyon szükségem van barátokra is meg egy olyan sulis társaságra is, akikkel tölthetem akár a délutánjaimat. Mert pl. táborokba járok, de az ottani közösségekből az embereekkel nagyon ritkán van módom találkozni. Kellenének olyanok is, akik itt vannak… helyben! Több társaság is volt már, ahonnan próbáltam valakikkel barátkozni, de eddig senki se nagyon mutatott felém ilyen kölcsönös barátkozni vágyást…Talán, mert az idősebbeknek már abban a korban megvan a kialakult korukbeli társaságuk. Viszont a korombeliekkel sajnos néha oviban érzem magam, és nem igazán lehet velük felnőttesen beszélgetni + idősebbeknek szóló programokra járni…ez a baj. Pedig nekem a közös élmények fontosak, nagyon. Talán egy párkapcsolat feledtené velem mindezt, vagy a párom társaságába bekerülnék, de erre mégsem hagyatkozhatok… Szóval, kérlek, segíts!! Szerinted mennyire jó ötlet az, hogy továbbra is új-új 18-19 éves lányoknak fogok írni, hogy menjünk ki?? Van esély rá, hogy lehet egy olyan sulis társaságom, ahol a többiek mind minimum 17 évesek? Van rá esély, hogy bevennének? Látsz rá esélyt, hogy pl. egy 18 éves lány tudna egy 15 évessel teljesen egyenrangú, bizalmas barátságot kötni?? Az is baj, hogy néha elkalandozok, ha valaki emiatt beszól, mindjárt elszomorodom. Ahelyett, hogy legyintenék rá egyet. Flegmák közé már nem szeretnék tartozni, viszont vannak, akik nagyon kedvesek, aranyosak, de idősebbek, és nincs idejük új barátokra. Most egy olyan társaságot néztem ki magamnak, ahol azért biztos kapnék beszólásokat. Mennyi esélyt látsz arra, hogy valaha is oda tartozzak, azok közé, akiket “kinéztem magamnak”? Mert társaság és barátok nélkül nem leszek népszerű. Szerinted érdemes ezzel foglalkoznom, hogy feltörjek, és visszahúzódó, néha észrevétlen, és ebben a szerepben csak szenvedő lányból idővel társaságban hangos, népszerű lánnyá váljak?? Viszont egész jól haladok, mert rég meg se mertem új emberek közt szólalni, nem mertem csak így dumálgatni ezzel is, azzal is, most meg már igen. Csak pl. idegen fiúkat nem merek így kihívni, mert félreértenék… Suliban meg nincs idő… Szerinted fiúkkal hogy próbáljak barátkozni? Erről az összes dologról kérném a véleményedet! Köszönöm szépen!

Kedves Andi!

Mint egy gyorsvonat, olyan tempóban jöttek a kérdéseid, lehetetlen is egyenként megválaszolni őket. Inkább írom úgy általában, ami eszembe jutott leveled olvastán. Tök érthető, hogy vágysz a társaságra, meg a megbízható barátokra, lelki társakra. Az embernek szüksége van a felszabadult ökörködésre, a mindennapi élmények megosztására, a mély beszélgetésekre. Ideális, ha mindegyikhez van partner, de egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazokkal tudod mindegyiket megélni, és valószínűleg máshogy is alakulnak ki ezek a különböző mélységű kapcsolatok.

Ha jól értem, Te most azt a stratégiát követed, hogy rengeteg emberre ráírsz a közösségi oldalakon, hogy a nagy merítésből aztán haverokat, barátokat szerezzél. Ez akár működhet is, de ha a leveled sodrásából következtetni lehet általában a tempódra, akkor simán lehet, hogy nem adsz lehetőséget ezeknek az ismerkedéseknek a kifutására. Ha csak rájuk írsz, és „kihívod” őket, szerintem talán nem is értik, miért rohanod őket le, amikor meg együtt vagytok, talán csak a kapcsolódhatnékot érzékelik, és nem tudnak mit kezdeni vele. Pedig biztos van köztül olyan, akivel ugyanazokat a zenéket hallgatjátok, ugyanazokat a filmeket nézitek, ugyanazok a kedvenc színészeitek – csak még nem derült ki.

Szóval én azt csinálnám, hogy hagynék pár hetet magamnak arra, hogy csak úgy legyek, nem ráfeszülve erre az egész barátság témára. Viszont közben elméláznék azon, miket is szeretek, miben vagyok ügyes, mik érdekelnek. Meg fogod látni, hogy ha inkább ezekre koncentrálsz, automatikusan ezekről a témákról kezdesz majd beszélgetni. Az pedig, hogy a kedvelt témáidról felszabadultan mesélsz, lehetőséget fog adni a környezetdben levőknek, hogy megismerjenek, meglássák, milyen érdekes is vagy. Ez pedig a szimpátia alapja. Egyszóval nyugi, biztos vagyok benne, hogy ezzel a stratégiával fél éven belül jónéhány téged kedvelő ember lesz körülötted!

Szurkolok ehhez – Kiss Kinga