Kamasz fiam miatt kérdezek. Ábel 15 éves, elég zárkózott gyerek, de kitűnő tanuló. Minden osztálytársa szerette az általánosban, de a felnőttekkel mindig szűkszavú volt. Velünk sem túl nyitott, a “mi volt a suliban?" kérdésre a szokásos “semmi “választ kapjuk. Nagyobbik
gyerekünk pont az ellenkezője, ezért furcsa számunkra, hogy Ábel sosem volt egy nyitott gyerek. Egy erős gimnáziumba bekerült, vannak barátai, tetszik is neki, sokat tanul, de nem lesz kitűnő, mint általánosban. Most azt vettük észre, hogy demotivált, fáradt, semmi sem
érdekli, tanulás közben a telefonján filmet néz titokban. Apró kis hazugságokon rajtakaptuk, ami számunkra furcsa. Sosem hazudott, próbálunk vele beszélgetni, de egyik percben elutasító, a másik pillanatban meg azt mondja, ő sem tudja, mi van vele, semmi sem jó.
Egyetlen dolog, a sport érdekli, amit 10 éve űz. Segítséget kérnék, hogy nekünk, szülőknek mi a teendőnk, hogy segítsünk a gyereken, hogyan férkőzzünk a bizalmába? Vagy ez egy tipikus kamaszkor - vagy elrontottuk valahol?

Kedves Emma!

A serdülőkor már nagyon nehéz időszak ahhoz, hogy a szülők változást kezdeményezzenek, vagy kapcsolódjanak. Fôleg Ábel esetében, aki mindig is zárkózott volt. Ebben az idôszakban az teljesen normális, hogy ingadozó a hangulata, vagy hogy megkérdőjelez olyan dolgokat, amik korábban motiválták. Amit tehetnek, ha bátorítják ebben az útkeresésben, amiben saját magát kell megtalálnia. Azt, hogy mi az, amit azért csinál, mert a családból jön, vagy mert mindig is csinálta, és mi az, ami valójában belőle jön. A sportot érdemes továbbra is erősíteni, főleg, hogy valószínűleg a kortárs kapcsolatai is kötődnek oda. És amíg a kortársakhoz kötődik, addig sok mindent elbír egy serdülő. 

Ez a másik dolog, amivel segíteni tudják: kifejezik számára akár tettekben, hogy megbíznak benne, elhiszik, hogy meg tud birkózni a saját konfliktusaival, nehézségeivel, de azonnal ott vannak, ha segítséget, vagy inkább tanácsot kér.  Nagyon vékony a jég, amin ilyenkor egy szülô táncol,  mert ugyanazzal a mondattal egyszer lehet hogy hosszú beszélgetést ér el, ahol gyermeke odafigyel, máskor viszont a fejéhez vágják, hogy mindenbe beleszól. Így a megbocsátás fontos ebben az időszakban: nem szabad személyesre venni az ilyeneket, mert a serdülő maga felé is ezeket a kettős érzéseket éli meg.

A tanulásban termèszetes, hogy változik a motiváltság. Érdemes abban irányt találni, hogy mi az igazán fontos, mi az, amire szánjon energiát, és mi az, ami helyett tényleg jobb egy film. Ha lazítanak az egyik oldalon, akkor könnyebb megtalálni az energiát a másikon. Így talán az apró hazugságok helyett is fel meri vállalni, hogy valójában mit gondol, mit csinált, vagy mit szeretne.

Üdvözlettel

Standovár Sára