Kedves Kovács Réka! Nem tudom, hogyan segíthetnék a fiamnak. 22 éves fiammal épp a napokban beszélgettünk, ő mondta el, mekkora gondot okoz neki az, hogy nem tud igazán örülni semminek. Vége lett a vizsgaidőszaknak, egyetemre jár, katonai területen, és a várt öröm elmaradt, pedig várta, hogy majd milyen jó lesz. Nehezen éli meg azt is, hogy nem számít társasági embernek, nehezen köt új barátságokat. Általában nem haverkodnak vele. Én azt látom, hogy nem tartozik a rögtön jófejnek tűnő srácok közé, pedig nagyon jó humora van, jólelkű fiú. De nem az a kedveskedő, vagy könnyen illeszkedő. Ő elfogad nagyjából mindenkit, olyannak amilyen. Inkább őt nem fogadják rögtön el. Ez is nyomasztja. Igazából ez a fajta kapcsolati probléma már általános iskolában is megvolt, középiskolában is végigkísérte, bár onnan is mai napig van barátsága. Párkapcsolata még nem volt, erről még nem faggattam, de tudom,hogy szeretne. Sajnos apukája 8 éves korában eltűnt az életéből, az új kapcsolata nem engedte a kapcsolattartást, azóta meg is halt sajnos. Fiam most említette, hogy esetleg kér pszichológusi segítséget, erre van lehetőség náluk az egyetemen. Én hogyan tudnék neki segíteni, illetve egyáltalán lehet-e változtatni ezen a helyzeten?

Kedves Dina!

Ha a fia úgy döntött, hogy segítséget kér, a legjobb úton van, hogy változtatni tudjon. Azzal érdemes számolni, hogy a gyermekkor óta fellelhető személyiségjegyek nehezen változtathatóak, de azok megélése, kezelése alakítható a terápiában. Az jó jel, hogy vannak barátai, ezek olyan erőforrások, amiből el lehet indulni.

Egy felnőtt gyereknek abban tud a szülő segíteni, amiben ő segítséget kér. Nyugodtan kérdezze meg a fiát, hogy miben vár segítséget Öntől. Helyette már nem lehet, nem szabad kitalálni, hogy mi lenne jó neki, mert ezzel sem az ő felnőtt mivoltát erősítené. Nagyon nehéz szülőként tehetetlenül nézni, hogy a gyermek nem érzi jól magát, de azt is el kell fogadni, hogy felnőttként az ő feladata megtalálni a boldogságot, és helyette nem lehet senki elégedett, sikeres, népszerű.

Mindenképpen jó ötletnek tartom, hogy megkeresse a fia az iskolai pszichológust.

Üdvözlettel,

Kovács Réka