Kedves Kinga! Kislányom 6 éves, 5 évesen került óvodába, addig itthon volt velem és a kistestvérével. Az óvodakezdés viszonylag zökkenőmentesen zajlott, volt sírás, aztán elmaradozott. Jókedvűen megy óvodába, itthon kiegyensúlyozott, imád
nevetni, nem agresszív, nyugodt, és nagyon okos gyermek. Évvesztes. Azok közül az ovis társak közül, akikkel beszokott az óvodába, egy kislány maradt, most ismét más csoportba került. Az óvónő szerint 2 kislányt kiválaszt magának, és velük játszik, ha ők nincsenek ott, akkor nem találja a helyét, másokkal nem barátkozik. Őt szemmel láthatólag ez a helyzet egyáltalán nem zavarja, de én nagyon féltem őt, hogy az iskolában nem találja majd a helyét. Mit tanácsol? Forduljunk pszichológushoz, hogy oldja a zárkózottságát? Kell-e valamit tennünk? Köszönöm szépen!!

Kedves Lara!

Mindenekelőtt az, hogy kislánya mindennapjai kiegyensúlyozottan telnek, jó jelzése annak, hogy ami kívülről zárkózottságnak tűnik, az nem feltétlen kapcsolódási nehézség, hanem lehet egyszerűen a kislány normál társas igénye. Érdemes lenne ezzel kapcsolatban végiggondolni, hogy játszótéren, nyaraláskor, gyerekrendezvényeken, új helyzetekben megszeppentnek, szorongónak tűnik-e, vagy képes oldottan viselkedni attól függetlneül, hogy nem lép kontaktusba a számára ismeretlen gyerekekkel. Ha nem extrém félszeg, szívesen vesz részt gyerekprogramokon, és szívesen megy oviba azokon a napokon is, mikor sejthetően nem lesznek ott a barátai, akkor egyelőre szerintem nincs szükség pszichológus segítségére.

A problémafelvetés ugyanakkor teljesen jogos – valóban hasznos volna, ha kislánya az iskola előtti évben nyitottabbá és rugalmasabbá válna a társas kapcsolataiban, hiszen az iskolakezdés éppen elég váltás lesz, fölöslegesen terhelné ezt az időszakot a közösségbe szokás plusz nehézsége.

Barátságokat erőltetni semmiképp sem érdemes, de otthoni és óvodai színtéren is meg lehetne támogatni a kapcsolódásokat. Oviban páros vagy kiscsoportos feladatokkal lehet helyzetbe hozni a gyerekeket, hogy spontán választásaikon túl már gyerekekkel is interakcióba kerüljenek. Az egymásrautaltság, a közös feladatvégzés, majd a közös siker sokszor elég a feloldódáshoz. Szülőként pedig meghívásokkal, először még felnőtt által animált közös játékkal, kézműveskedéssel, muffinsütéssel, tombolával lehet hatékonyan belenyúlni az óvodás korú gyerek szociális életébe. Jelen esetben érdemes lenne a már megszokott két kislány mellett/helyett más gyerekeket is meghívni különféle felállásokban, hogy új barátkozási lehetőségek kerüljenek kislánya látóterébe.

Sok sikert mindehhez! Üdvözlettel – Kiss Kinga