Nyolcéves kisfiamnak az édesapja a mindene. Sajnos ma este 20 órakor súlyos betegség következtében meghalt.  Hogyan lehet ezt a legkíméletesebben közölni vele, és aztán hogyan tovább?

Kedves Édesanya!

Legalább két fő szempontból érdemes végiggondolnia a teendőket a gyermekkel kapcsolatban. Az egyik az ő lelki-szellemi érettsége, korának megfelelő intellektuális felfogóképessége - azaz hogy hol tart ő egyrészt személyes pszichés fejlődésében általánosságban, illetve konkrétan a haláltudata, halálfelfogása tekintetében. Előbbit Ön tudja megítélni, hiszen Ön, mint az ő édesanyja ismeri őt a legjobban. Utóbbiról írok egy pár sort az alábbiakban.

A haláltudat fejlődése tehát összefügg a gyermek gondolkodásbeli és szóbeli fejlődésével, a fejlődés menete minden gyermeknél azonos, de folyamata egyéni különbségeket mutat. A 7-8 éves gyermek gyászmunkájának támogatásában fontosak a konkrét megnyilvánulások, megfogalmazások (tehát pl. annak kimondása, hogy "apa meghalt", ill. részvétel a temetésen, későbbi temetőlátogatások, akár levélírás az elhunytnak)! Már képes felfogni a történteket a másik ember szemszögéből is, empatikus készsége kialakul. Erről a témáról, illetve a gyermeki gyász megannyi aspektusáról bővebben a www.gyermekgyaszfeldolgozas.com, illetve a www.lelkititkaink.hu oldal tartalmas, színvonalas írásait ajánlom szíves figyelmébe.

A másik fő szempont pedig az, hogy Ön, illetve a szűkebb-tágabb család, érintett rokonok, közeli barátok mit élnek meg ebben a helyzetben, milyen belső (hiedelmek, hit, stb...) és külső (szokások, hagyományok) keretek állnak rendelkezésükre a gyászfolyamat során. Hiszen a gyermek Önnel áll a legbensőségesebb kapcsolatban, érzelmeik erőteljesen hatnak kölcsönösen egymásra. Az, hogy Ön hogyan gondolkodik erről a helyzetről, a történtekről, erőteljesen befolyásolja, hogy mit tud hitelesen közvetíteni a gyermek felé. Fontos feladata ugyanakkor egyfajta szűrőfunkció is - hogy annyit, és csak annyit mondjon (és lehetőség szerint mutasson!) a kisfiának, amennyi az ő hasznára válik ennek a nagy megpróbáltatásnak során. Ne kerüljön pl. olyan helyzetbe, ahol neki kell "erősnek" vagy támogatónak lennie Önnel, vagy más érintettel szemben.

Összességében pedig: talán a "kíméletes közlés" szinte pillanatnyi aktusának van kisebb jelentősége ahhoz képest, hogy az ezt követő hosszú időszak során legyen lehetősége a gyermeknek mindenféle csatornán keresztül kifejeznie, mit érez, gondol, és Ön figyeljen rá, próbálja megérteni az igen változatos formában érkező gyászreakciókat, és támogatni őt.

Sok erőt, türelmet és szeretetet kívánok a veszteség feldolgozásához.

Benczné Simon Sarolta