Van két óvodáskorú gyermekünk. A férjemmel arra a döntésre jutottunk, hogy elválunk, miután ő más nővel szeretné tovább folytatni az életét, ráadásul kapcsulatukból hamarosan gyerek születik. A gyerekeinknek még nem mondtuk el, hogy el fogunk válni, sem azt, hogy apa elmegy - és azt meg pláne, hogy kistestvérük lesz! A férjem még nem költözött el, de itthon sincs szinte soha, nem tudta megmondani pontosan, mikor akar elmenni végleg. Abban kérném segítségét, hogy mikor és hogyan mondjuk vagy mondja/mondjam el a gyerekeknek? Szeretném, ha a lehető legkevésbbé sérülnének ebben a helyzetben! Válaszát és segítségét előre is köszönöm!

Kedves Pillangó!
Együtt mondják el a gyermekeiknek, hogy mint pár szétválnak, és azt követően tegyék, hogy döntésre jutottak a legfontosabb kérdéseket illetően: mikor költözik el végleg a férje, és milyen keretek között fog kapcsolatot tartani a gyerekekkel.  Az új pár bemutatása, az apával kapcsolatos új élettérhez való szoktatás csak ezután, fokozatosan, a gyerekek reakcióit, alkalmazkodásuk ütemét figyelembe véve történhet! A kicsik érzik, hogy valami megváltozott, a szüleik feszültségéből sejtik, hogy baj van, és fantáziájuk megpróbálja a valós információk helyét betölteni. Tudniuk kell, hogy tényszerűen (!) mi történt, és mi lesz. (Pl. anya és apa már nem szeretik egymást, nem akarnak együtt élni, de nekik ugyanúgy a szüleik maradnak, és ebben a szerepükben, őértük együttműködnek.) Tudniuk kell, hogy a várható rengeteg változásból mi érinti őket és mi nem (pl.: apa nem velük fog élni, de ugyanúgy szeretni fogja őket). Meg kell tapasztalniuk, hogy akár szélsőséges érzelmi reakcióikat is a szüleik képesek megérteni, elfogadni, elviselni, tartalmazni. És ezek csak a közvetlenül őket érintő vonatkozásai a helyzetnek. Áttételesen az is hat rájuk, hogy az apjuk hogyan "áll bele" ebbe, mennyire képes döntéseket hozni, azokat képviselni. Hogy Önök között mennyire gördülékeny a kommunikáció. Nem lenne meglepő, ha Önben, a férjében - és az ő új párjában is rengeteg feszültség dúlna, a helyzet tisztázatlansága miatt. Fontos, hogy folytassák a "rendrakást", és a gyerekek azt tapasztalhassák meg, hogy ha történnek hibák, azok negatív hatásait jóvá lehet tenni (semmissé nem); illetve, hogy a konfliktus nem jelent szükségszerűen háborút. Érdemes a váláshoz, az új élethelyzet kialakításához mediátor vagy család- ill. párterapeuta segítségét igénybe venni.

Üdvözlettel

Simon Sarolta