10 és 5 éves gyermekeimnek mit válaszoljak, ha megkérdezik, mi történt a nagypapájukkal, vagyis az én apukámmal? Apukám öngyilkos lett, mérget ivott. Hazudni nem akarok, de az igazság felfoghatatlan nekik, szerintem. Ebben kérném a segítségét...

Kedves H!

Az, ami felnőtt fejjel felfoghatatlanul borzasztó, fájdalmas, nem biztos, hogy gyermeki fejjel ugyanezeket az érzéseket váltja ki. A gyermekben megjelenő érzések nagyban függnek attól, hogy a felnőtt mennyire feldolgozottan adja át a gyermeknek, mennyi lelki munka marad hátra. Ha a történtek hatása, sokkja alatt áll a mai napig, érthető, hogy nehezebb megnyugtató magyarázatot adni a történtekre a gyermekek számára. Viszont szavak nélkül is érzik, hogy valami borzasztó dolog történt, így valóban jó döntés, ha nem akar sem hazudni, sem titkolózni. Először is a halál témájának behozása is fájdalmas, még ha a gyermekek számára - életkortól függően - egészen mást jelent a halál, mint a felnőttek számára. Bizonyos életkorokban például a halált egy visszafordítható állapotnak gondolják a gyerekek.

Mit érdemes mondani? Azt, amire a gyerek kíváncsi. Nem érdemes részletekig belemenni, hogy mi történt. A mondanivaló inkább párbeszéd legyen, ahol a gyerekek feltehetik a kérdéseiket, és koruknak, érdeklődésüknek, a családi hitrendszernek megfelelően kapnak választ. Természetes, ha érzik az Ön fájdalmát, ezek a negatív érzések ugyanúgy az élet részét képezik, mint a jó érzések. Nem lehet, és nem is érdemes ezektől megkímélni a gyerekeket. Azonban az a szülő feladata, hogy a válasza megnyugvást sugározzon, feloldja ezt a feszültséget. Érdemes tehát olyan választ adni a nagypapa halálával kapcsolatban, ami akár a vallásukhoz, vagy a világképükhöz igazodik (felment a mennybe, elköltözött a csillagok közé, stb.) Az öngyilkossággal kapcsolatban sem biztos, hogy a részletek a fontosak. Ha szeretné, hogy legyen erről most információjuk, el lehet mondani, hogy ő döntött úgy, hogy elköltözik erről a világról. A módját nem részletezném, és nem hiszem, hogy a gyerekek rákérdeznének.

Önnek is sok erőt kívánok a gyászban, és higgye el, ha elindul a beszélgetés, érezni fogja, hogy mire kíváncsiak a gyerekek.

Üdvözlettel,

Kovács Réka