14 éves vagyok, és jó ideje együtt vagyunk a barátommal. Úgy határoztunk, megtesszük! Mindenre figyeltünk, rendesen védekeztünk óvszerrel! Mindkettőnk hihetetlenül élvezte!
Viszont félek anyunak elmondani! Nemrég mondta nekem, hogy még ráérek ezekre, mert fiatal vagyok! De úgy érzem, el kéne mondanom minél hamarabb!
Kérem, segítsen, hogyan lehetne elmondani ezt neki?

Kedves Fiatal Hölgy!

Azt hiszem, jelen helyzetben ez a megszólítás már megállja a helyét - aki ilyen felelősségteljesen, felnőttesen gondolkodik, viselkedik, annak ez kijár.

Több okból is nagyon örülök, hogy megkerestél (az életkorod miatt viszont mégsem szívesen magáználak, ha nem bánod): látom, tényleg jól jönne egy kis megerősítés, iránymutatás.

Igazán örömteli dolog, ha olyan szerelemre találtál, amiben biztonságban érzed magad, és sikerült ezt a kapcsolatot olyan szépen építgetni, gondozni, kibontani, hogy végül együtt úgy döntöttetek a barátoddal, hogy a következő szintre léptek. Úgy tűnik, mind a kettőtökben megérett ez az elhatározás, és nem is bántátok meg.

Tudnod kell, hogy ugyanakkor a maga szempontjából az anyukádnak is igaza van, lehet: a tizennégy éves kor olyan sokféle lehet! Van olyan tizennégy éves, aki még igencsak gyerek, minden tekintetben, ezért inkább veszélyeket rejthet a szexuális élet megkezdése, ha még nincsen rá felkészülve. Nagyon összetett dolog ez, ami a sérülékeny gyermeki lelket megterheli, összezavarja - de hiszen már Te is értheted, miről beszélek, hiszen megtapasztaltad. Sokan ebben az életkorban csak kortársaik nyomására, "divatból", a népszerűség, vagy épp aktuális partnerük szeretetének, figyelmének elvesztésétől tartva teszik meg, és a rossz élmény nehezen gyógyuló sebeket hagyhat.
Illetve, valószínűleg édesanyád tizennégy évesen máshol tartott, neki másféle élményei lehettek ezzel kapcsolatban (is) hozzád képest - és sokszor ezek a saját élmények még mindig hozzáférhetőbbek, mint kamasz lányának aktuális lelkiállapota, érettsége!

A soraidból az derül ki, hogy jó kapcsolatban vagytok egymással, és fontos dolgokat is meg tudsz osztani vele. A kamaszkor gyorsan változó idején azonban még a legodafigyelőbb szülő is hamar "lemaradhat" a gyerekétől - úgyhogy azt javaslom, "korrepetáld" őt egy kicsit! Nemcsak az a fontos, hogy megtudja, ezt a fontos lépést megtetted. Hanem hogy ott lehessen melletted mindabban, ami neked most lényeges, ami érdekel, ami foglalkoztat - hiszen akárhogy is, de ő lesz majd ott melletted az élet sok-sok nehéz helyzetében. És akkor tud téged a legjobban támogatni, meghallgatni, segíteni, ha tudja, hogy mi zajlik benned. Ha el tudod neki mondani, hogyan jutottál el idáig, és mit jelent neked ez a kapcsolat, ez a fiú, ez a szép, őszinte élmény, biztosan megérti majd. És látni fogja, hogy az ő pici lánya lassan felnőtt nővé cseperedik... Te pedig hallgasd meg őt, és raktározd el gondosan a tanácsait, mert jó szándék vezeti, még ha néha nem is tudja talán pont jól megmutatni.

Vigyázz magadra továbbra is, és őrizd meg nyitottságodat, bátorságodat, őszinteségre törekvésedet!

Üdvözöl

Simon Sarolta