16 éves vagyok, a barátommal fél éve vagyunk együtt. Mielőtt párkapcsolatba léptünk volna, a legjobb barátok voltunk, de már akkor elkezdődött a féltékenységem. Sokáig húzta azt a kérdést, hogy járjunk-e vagy sem. Más lány is szóba jött ez idő alatt. Páromról azt kell tudni, hogy minden lánnyal viszonylag közeli viszonyban van. Mindenkit ölelgetett, és élvezte a társaságukat, amíg nem szóltam neki, hogy ez zavar engem. Néhány lányt folyamatosan becézget, simogat, eljár velük ide-oda. Ennek ellenére szeretetét sokszor kimutatja, tudom, hogy én vagyok számára "a" lány és nem más. Viszont amióta többször is eljátszotta a bizalmam, úgy érzem, nem tudok benne maximálisan bízni. Állandóan tudni szeretném, mit csinál, kivel, hol van. Úgy érzem, ez már túlnőtt rajtam. Zenész vagyok, és amióta
ez az állapot fennáll nálam, nem tudom magam maximálisan odatenni, átadni a zenének. Az önbecsülésem szintén megcsappant, az a kevés is, ami eddig volt. Hangulatingadozásaim vannak egy nap többször is. Általában a rosszkedv és sírógörcsök jellemeznek. Szeretnék ebből az állapotból kiszabadulni, ismét jókedvűnek lenni. A barátommal, akit nagyon-nagyon szeretek, jó párkapcsolatban élni. Hogyan küzdhetem le a féltékenységem és ezt a rossz hangulatot?

Kedves 16 éves!

Az Ön által leírt történet nem a klasszikus értelemben vett féltékenységi problémakört hozza, hiszen a párja viselkedése nyíltan provokálja Önt. Azt gondolom, hogy ez egy olyan probléma, amit egyedül nem fog tudni megoldani, a párja is kell hozzá. Azt várna saját magától, hogy ne legyen féltékeny, miközben ő lányokat ölelget - nem hinném, hogy reális elvárás kéne hogy legyen saját magával szemben.

Bár kamaszként (is) a szerelem nagyon intenzív tud lenni, azt gondolom, hogy egy hosszabb távú kapcsolathoz ez az érzés önmagában nem elég. Vannak életre nyomot hagyó szerelmek, melyek mégsem működnek, egészen egyszerűen mert annyira más a két ember, hogy nem tudnak egymás életét gazdagítva, párként működni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Önökből nem lehet jó páros, hiszen az a tény, hogy szeretik egymást, egy nagyon fontos alap lehet. De az alapon túl egy csomó mindenben kell csiszolódni, megismerni egymást, alkalmazkodni. Hiába szeretik egymást, ha a párja mindenkit kitüntet a figyelmével, és ebben Ön tönkremegy, nem sok értelme van a szerelemnek.

Mindenképp azt javaslom, hogy beszéljen a párjával, hogy Önnek ez sok, és beszéljék át, hogy ő miben tud alkalmazkodni, és Ön miben tud engedni. Rengeteg ilyen dolog vár Önre, Önökre, bármilyen kapcsolat terén, hiszen nincs két egyforma ember, bárkivel találkozik is, meg kell tanulni alkalmazkodni is, és a saját igényeinket kifejezni is.

Üdvözlettel,

Kovács Réka