Az a problémám, hogy mostanában úgy érzem, sosem jutok a végére a teendőimnek, összecsapnak a fejem fölött a hullámok, és nem tudom, hogyan kezelhetném jobban az időmet. Megoldok egy feladatot, de ott van még tíz másik, amiket csak halogatok. A napjaimat kitölti, hogy egyetemre járok, dolgozom, a barátommal vagy a barátaimmal vagyok, megcsinálom a házimunkát, főzök, és semmi időm nem jut magamra. Emellett az év végéhez közeledve nagyon nyomaszt, hogy fogok átmenni a vizsgákon, elvégezni az egyetemi feladataimat, mert rengeteg minden gyűlt most fel egyszerre.

Újságíróként dolgozom otthonról, tehát az időbeosztásom rugalmas, átlagosan napi 3-4 órát töltök cikkírással, de van, hogy egész nap dolgozom, hogy másnap tudjak a többi teendőmmel foglalkozni vagy pihenni. Az írás amúgy is a hobbim, így élvezem a munkámat, de sokkal jobban elfáraszt, mint ha fizikai munkát végeznék. Az egyetemre már keveset kell bejárnom, mert ez az utolsó évem és nem sok órám maradt, viszont kellene szakdolgozatot írnom, a szakmai gyakorlatomat csinálnom és arra a kevés órára is éppen elég feladatom van, amikkel se kedvem, se időm nem nagyon van foglalkozni. Minden az önszorgalmamon múlik és nagyon szükségem lenne rá, hogy összeszedett legyek, de nem érzem magam elég motiváltnak.

Emellett egyedül lakom, így ott a házimunka, a főzés, az is csomó időt elvesz, hogy bevásároljak, elkészítsem, elmosogassak… Tudom, üdv a felnőttek világában. Esténként általában a barátommal vagyok, vagy valamelyik barátnőmmel találkozom, ami kikapcsolódás, koncertre megyünk, filmezünk, beszélgetünk, de mégis más, mintha egyedül pihennék otthon. Az is baj, hogy szinte sosem fekszem le időben a programok miatt, és nem tudok korán felkelni. Szeretném, ha lenne időm jógázni, kiolvasni egy könyvet végre, de még ha úgy is adódik, hogy van egy üres estém, sokszor inkább munkával töltöm, hogy másnap legyen időm másra, de csak mennek a napok és mégsem haladok semmivel.

Nem tudom, hogyan szakítsak több időt magamra, és hogyan végezzem el minden fronton a teendőimet, hogyan osszam be jobban az időmet, ehhez szeretnék tanácsot kérni.

Kedves Kérdező!

Elárulom Önnek: részben hasonló cipőben járunk, ezért teljes mértékben meg tudom érteni a problémáját. Ha arról van szó, hogyan osszuk be az időnket, miként gazdálkodjunk vele, véleményem szerint elsősorban prioritási sorrendet kell alkotni. Fel kell tenni a kérdést: mit tartok a legfontosabbnak az életemben? A tanulást, a munkát, netán önmagamat? Egyáltalán: mi alapján értékelem és ítélem meg önmagam? A sikereim, az iskolai végzettségeim, a keresetem, a munkám alapján? Ezzel tulajdonképpen megválaszolom a korábbi kérdést, hiszen minden bizonnyal azért fogom a legtöbb erőfeszítést tenni, ami alapján értékes embernek ítélem magam.

Ezzel pedig elérkezünk a következő lényeges kérdéshez: mi az, ami ösztönöz? Mi ad számomra motivációt? Valamint érdemes megvizsgálni a másik oldalt is: mi az, amiért a legkevésbé lelkesedem? A képlet kezd egyszerű lenni: valószínűleg az fog leginkább motiválni, amit a legfontosabbnak tartok. Ám ez valóban így van? Tegyük fel, úgy vélem, hogy a munkám jelenti számomra a legtöbbet. Ha így van, valóban mindent megteszek annak érdekében, hogy a legjobb formámat nyújtsam a munkámban? Hajlandó vagyok tanulni azért, hogy még gazdagabb tudás birtokában vessem bele magam a munkámba? Vagy csupán azért teszem, hogy még több pénzem legyen? Ha ez utóbbi igaz rám, akkor a fenti képlet megbukott. Szó sincs lelkesedésről, sokkal inkább nyűgről.

Ha prioritásról és motivációról beszélünk, egyvalamit mindenképp meg kell említenünk. Bármilyen célt is tűzzünk ki magunk elé, fontos, hogy az a cél reális, elérhető, és mindig látható legyen. Ugyanennyire lényeges, hogy a célt pontosan fogalmazzuk meg, határoljuk be. Ha átgondolta, és sikerült felállítania a fontossági sorrendet, érdemes teendőiről listát készítenie – természetesen a prioritásnak megfelelően.

Üdvözlettel:
Herceg Attila