Két kislány édesanyja vagyok. A nagyobbik 5 és fél éves, a kisebbik 2. A nagyobbiknál rendszeresen előfordulnak dührohamok, ha nem az van, amit ő akar. Ilyenkor mérgében csapkodni is szokott. Én le szoktam fogni ilyenkor a kezét, és próbálok higgadtan viselkedni. Szabad folyást engedek a dühének, nem kiabálok vele, s nem sürgetem. A kiabálása viszont nagyon zavar - mert ezzel másokat is zavar (szomszéd, közterületen járókelők stb). Ha indulnunk kell valahova, vagy fürdeni nem akar, akkor egy figyelmeztetés utan magam viszem, s segítek neki. Egyelőre borúsan látom, hogy fogja ezt kinőni, s kezelni a dühét. A férjem már nem bírja idegekkel a hisztiket, s gyakran ráordít, de ettől nem hallgat el, inkabb olaj a tűzre. A kérdésem, hogy hogyan kellene kezelni a dühkitöréseit, illetve van-e valami mérce, hogy meddig normális a viselkedése? A kistestvér születése óta sokat panaszkodik, hogy a kicsivel sok időt töltök. Ez enyhülni szokott, mikor kettesben vagyok vele, amit próbálok rendszeressé tenni. Már a kicsi születése előtt is nehezen kezelhető volt. Félek, hogy elrontottuk a nevelését, és egész életére makacs és hisztis marad. Válaszukat előre is köszönöm.

Kedves Anyuka!

Nagyon megterhelő egy nehezebb temperamentumú gyermekkel a konfliktusok megélése. Még nehezebbé teszi, hogy nincsenek objektív mércék vagy biztos pont, amibe lehetne kapaszkodni. Mindenkinél máshol van a határ, így a kulcs az, hogy az Önök családja mit bír. 

A hisztivel kapcsolatban sokszor azt látjuk, hogy a gyermek a kontroll-dimenzióban próbálgatja a határait. Ezért szoktuk javasolni, hogy határozottan képviseljék a szülők a határokat, hiszen ha a gyermek tudja, hogy meddig mehet el, akkor egy idő után megnyugszik a keretek biztonságában. Ha pedig mégis feldúlt lesz a lánya, érdemes megölelni, nyugodtan beszélni hozzá, amíg megnyugszik. De csak akkor, ha ez segít neki, ha ettől láthatóan jobban lesz. Ha úgy látják, hogy ez nem segít, vagy olaj a tűzre, akkor elképzelhető, hogy nem annyira az érzelmek kontrollálásával van nehézsége a lányának, hanem ezzel próbálja felhívni magára az Ön figyelmét (ahogy utal is rá, hogy kevesli a közös időt). Ez esetben érdemes a hisztit figyelmen kívül hagyni. Egy idő után – megerősítés nélkül - várhatóan csökken a hisztik száma. Emellett pedig akkor érdemes őt figyelemmel kitüntetni, amikor ügyesen old meg érzelmileg megterhelő helyzeteket. Ezzel párhuzamosan pedig érdemes olyan közös anya-lánya időt kijelölni, amire ő minden héten számíthat. Amikor csak ketten vannak, és ő választhat programot, természetesen a józan ész keretein belül. Ez a kiszámíthatóság tovább szokta csökkenteni a feszültséget. Erre a közös időre pedig bármikor lehet hivatkozni: „tudod, hogy most sok dolgom van, de pénteken csak a Tiéd leszek”.

Üdvözlettel,

Kovács Réka