A lányomék elváltak. A kisebbik lányunokám 11 éves, a nagyobbik 13. A kicsi elköltözött az apjához, júniusban. A régebbi jó kapcsolatom vele szinte teljesen megszűnt, elutasítja az anyját is (a nővérét kevésbé). Vagyis mindenkit, aki az anyja oldalán áll. Sajnos a szülők nem tudnak egymással beszélni, tudom, ez a legnagyobb gond. A lányom nagyon furcsán és elutasítóan viselkedik velem is. Távolságtartó, azt hajtogatja, hogy én mindent másként látok, felnagyítom a problémákat. A 11 éves unokám többnyire kinyomja a telefont, nem  hív vissza vagy leráz. Az apja egy osztálytársa családjába (a lányok jó barátnők már régebb óta) passzolja le minden alkalommal, amikor pl. elutazik 1-2 napra, vagy otthon van naphosszat nála egyedül. Állítólag így lesz önálló. A lányom már egyre ritkábban hívja, nem is találkoznak, mert
azt vágja a fejéhez, hogy: Nem gondolod, hogy zavarsz? Némi zsarolást is érzek felénk. Pl. elvinném magammal a másik lányomékhoz, jönne is, de neki nem felel meg az indulási időpont. Azt mondta: Ha szeretnéd, hogy veled menjek, akkor így meg így induljunk. Én ezt most határozottan elutasítottam. Eddig azt érezte/tudta, hogy bármikor nyitva áll előtte az ajtóm. Most is, de nem tudom és nem is akarom az indulási időpontot megváltoztatni, a betervezett programomat felrúgni. Mi a teendő? Erőszakkal vissza kéne hozni? Törvényes utat nem akar a lányom, hiszen az úgyis csak jogilag oldaná meg. Vajon túl lesz ezen az egészen előbb-utóbb? Mindig is imádta, istenítette az apját. Mindennel beoltotta az anyja ellen. Mi szándékosan nem mocskolódunk az apjáról és annak családjáról, viszont így teljesen egyoldalú számára, hogy ki a bűnbak, ki volt a válás oka. Mi a teendő?

Kedves Nagymama!

Az unokája szempontjából fontos kérdés nem derült ki számomra, ami befolyásolja a helyzetet. Ugyanis nem derült ki, hogy hogyan került az apukájához. Ha nem az ő döntése, és az édesanya elutasító, akkor intenzíven és nyíltabban megélheti, hogy nem a családba tartozik. A válásnál minden gyerek megéli a lojalitás nehézségét. Még akkor is felmerül, ha a szülők képesek együtműködni, ám egy ilyen konfliktusos helyzetben még intenzívebb lehet. Hiszen a szülők azt kommunikálják - akár kimondatlanul -, hogy nem szeretheti mindkettőjüket. Pedig valójában erre vágynak: mindkettő szülő szeresse őket, és mindkét szülőt szerethessék, miközben mindkettőre haragszanak is. Bármennyire régen vagy mostanában volt a válás, nehéz feldolgozni egy gyereknek (is).

Amit mindenféleképpen érdemes szem előtt tartani: nem biztos, hogy azt mondja az unokája, amit a szíve mélyén érez, vagy amit esetleg idősebb korában felfog a helyzetből. Bár erőltetni nem lehet, hogy jól érezzék magukat, vagy hogy ő kezdeményezzen, de az Ön és lánya döntéseiből hosszú távon leszűrhet dolgokat. Például hogy annak ellenére keresik, kitartanak mellette, hogy ő elutasító. Biztos vagyok benne, hogy ezt idővel értékelni fogja. Főleg, ha a szülei válásának valódi történetét is ismerni fogja emellett majd az adott életkorban. Fontos értéket képviselnek azzal, hogy nem ássák alá a képet, amit az unokája az apjáról idealizált, de egyszer szembe kell majd néznie szülei hibáival, rossz döntéseivel. Ez a felnőtté válás időszaka. Akkor biztosan újra fogja élni a mostani időszakot is, és észreveszi a kitartást, ha mellette maradnak. Ő a gyerek, így Önöknek kell felnőtt, felelősségteljes módon viselkedni. Sajnos ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy most jó kapcsolatuk tud lenni. Nem erőszakosan, hanem az ő igényeit figyelembe véve kitartóan érdemes próbálkozni. Ez eleve nem az az időszak, mikor olyan szívesen vannak a kistinik a felnőttekkel. Inkább csak élni érdemes a lehetőséggel, mikor kicsit nyitnak.

Az időpont változtatás kérdése is kicsit kapcsolódik ehhez. Természetes, hogy egy előre eltervezett programot nem rúgnak fel miatta, de mintha ezzel azt is tesztelné, hogy mennyire fontos ő, mennyire akarja, hogy ő is ott legyen. Ha van rá mód, érdemes azért áldozatot hozni érte. A nővére segítség lehet abban, hogy olyan programot vagy csatornát találjanak, ami most az unokájának megfelelő, ahova szívesen megy vagy amit szívesen csinál. Próbáljanak ebben is kicsit idomulni. Ha ő fontosnak érzi magát, és nyitottabb, akkor az Önök értékeire is nyitottabb. Addig csak bólogat arra, amit mondanak, nem hallja meg valójában.

Remélem megtalálják a megoldást együtt, unokájával és lányával!

Üdvözlettel

Standovár Sára