Azzal kapcsolatban írok, hogy a férjemmel elválunk, és van egy 1.5 éves lányunk. Már 4 hónapja külön élünk, pár kilométerre egymástól, és én kb. heti 5-ször átviszem Jankát hozzá, majd este visszamegyek érte, a többi napon ő jön át. Számomra is megterhelő ez a helyzet, és nem hiszem, hogy ez Jankának jó lenne. Az lenne a kérdésem, ha azt akarom, hogy a baba apja is része legyen az életének, mi a legjobb megoldás a láthatást illetően? Természetesen a korát is figyelembe kell venni, és tény, hogy nagyon anyás, de jól megvan az apjával is. Várom a válaszát.

Kedves Anyuka!

Ez a felállás szerintem is nagyon megterhelő lehet, és feleslegesnek is tűnik. Annál is inkább, mert hosszú távon valószínűleg nem is lesz tartható (munkahelyek, közösségbe kerülés, stb).

A leírtak alapján Janka pár órára gond nélkül otthagyható édesapjánál, de a fő bázis az anyai otthon. Amennyiben a levélben vázolt időbeli arányokhoz szeretnének élhető rendszert találni, hétvégén fokozatosan fél, majd egész napra emelném az édesapánál töltött időt, megnézve, hogy alakul a délutáni ottalvás. Ehhez érdemes lenne azon a térfélen is kialakítani a számára egy gyerekszobát, vagy ha az nem megoldható, legalább egy fix játszó- és alvósarkot. Ha a délutáni alvás sem okoz problémát, akkor lassan kialakítható valami olyasmi heti menetrend, melyben a hétvégén vannak az apás napok, hét közben pedig megállapodás szerinti fix délutáno(ko)n apa jön át, és játszótereznek vagy programoznak az Önök térfelén. Ahogy Janka egyre nagyobb lesz, rajzos segítséggel egyre könnyebben tartja majd számon a heti rendszert, amit persze – ha már jól bejáratódott – alkalmanként felülírhat az élet. Egyébként ha jól tudom, az általános gyakorlat három éves kor fölött hagyja jóvá az éjszakai ottalvást a láthatások során – ezt, és még sok más praktikus dolgot a jövőre nézve, érdemes lesz majd a válóperes ügyvéddel is végigbeszélni.

Üdvözlettel – Kiss Kinga