2009-ben feleségem elhagyott és a 6 éves fiamat is vitte. 2 nap múlva kérésemre visszahozta a gyereket (mindkettőnk szerint nálam van jobb helyen a gyerek). Még az évben elköltöztünk kb. 200 km-re ketten, egy új kapcsolat miatt. Óvodában nem volt különlegesebb baj a gyerekkel, de már talán akkor is látszott, hogy valami nincs rendben vele. Lelki problémákra fogtuk. Iskolaérettségire küldtek, de ott semmi extra nem történt: engedték. (Ott ismertünk meg egy pszichológust). Az iskola 1-2. osztályában már kezdtek előjönni a problémák, olyannyira, hogy a délutános tanárnő már antiszociálisnak nevezte a gyereket! Harmadiktóltól átvittük másik iskolába, ahol elvileg tudnak bánni a problémás gyerekekkel. Úgy is felvették, hogy közöltük, szerintünk hiperaktív! Az új iskola első félévében ment a beilleszkedés, és megtudtuk, sok tantárgyban erős a lurkó, de vannak gyengéi is (jelzem, a másik iskolában csak a rosszaságról hallottunk főként). Második félévben már az osztályfőnök behívatott és a gyermekvédelmis tanárt is hívta. Ott derült ki, hogy bár nem "antiszociális", de vannak problémák, (de akkor már mi is kerestük a kapcsolatot a régebben megismert pszichológussal), így velük is megbeszéltük, hogy kiderítjük, mi a baj. Felkerestük az orvost, de mint támogató vett részt. Próbáltunk sok vitamint, gyógynövényest, B6, Multivitamol, Omega-3, Stimaral csepp, stb., de csak szaporodtak a beírások, osztályfőnökik, igazgatóik! Érzelmi okokra vezette vissza a problémát az orvos, de szerintem tévesen! És valószínű, hogy ezért tartotta saját kudarcának a támogatás sikertelenségét több mint 1 év "kezelés" után. A diagnózis szerint a problémánk oka az (hiperaktivitás egyik tünete), hogy a gyerek "fiatalabb" a koránál és ezért viselkedik úgy, ahogy, és ezt érzelmi problémának tartotta az anyuka miatt (kevés kapcsolattartás, 2 gyerek az új kapcsolatban, hitegetés, stb.). A hiperaktivitást is elismerte részben, de semmit sem segített az ügyben, valószínűleg azért, mert már az elején hangoztatta, hogy a gyógyszeres kezelést nem támogatja a gyerekeknél! Most támogatás nélkül tanári beírás-hegyekkel egyedül maradtunk. Tavaly év végén itthon rájöttünk, hogy a fiamnak gondja van a tejjel! Így elvittük laktóztesztre és beigazolódott, hogy intoleráns! Most van a genetika folyamatban. Ahogy a tejnél, most is érezzük, hogy igazunk lehet a hiperaktivitással kapcsolatban, mert a szakirodalomban leírt tünetek szinte mind jelen vannak, de nem tudjuk, kihez forduljuk, kitől kaphatunk beutalót kivizsgálásra. Támogató orvos valószínűleg nem megoldás. Gyerekorvoshoz vagy konkrétan az osztályra kellene felmenni? A pszichológus feladta, a tanár neveltetési problémát írt az egyik beírásban (annak ellenére, hogy eddig támogatással neveltük a gyereket)! Egyedül maradtunk a problémánkkal! Figyelem-problémák miatt sokszor nem ellenőrzi a fiam a tejtartalmat különböző termékekben, így ha eszik, akkor még rosszabb a figyelem és a „rózsaszín köd”. Válaszában bízva, maradok tisztelettel: L.

Kedves Apuka!

Sokat gondolkodtam a levelén. A legfontosabb, amit nem tudok eldönteni pontosan, az az, hogy mit is szeretne igazán? Azt, hogy valaki kimondja végre a fiáról, hogy hiperaktív? A leírtak alapján ezt én sem tudom megmondani, indoklom, hogy miért. Sajnos csak a közösségben tapasztalt viselkedéséről írt. Arról nem, hogy otthon hogyan viselkedik. Hogy Önnek van-e vele gondja? Hogy hogyan illeszkedett be az új családjába? Mert nincs olyan, hogy egy gyerek csak az iskolában hiperaktív, otthon meg elvan. És az is gyakran megtörténik, hogy egy elhagyott gyermek nehezen éli meg az anyja elutasítását.

Tehát nem zárom ki én sem azt, hogy a viselkedésproblémái egyfajta önértékelési problémából fakadnak. Ezt valamennyire azért egy terápiában fel lehet dolgozni, de mintha ebből a célból nem járt volna pszichológushoz a levele alapján. A hiperaktív gyerekek általában rendkívül energikusak, pörögnek, de nem antiszociálisak – nem akarják bántani a többieket, egyszerűen csak képtelenek leállni.

A problémám az, hogy ha ki is mutatják róla, hogy hiperaktív és kap gyógyszert, az egy kicsit lelassítja, de az érzelmi problémák, és az abból fakadó feszültség nem tűnik el. A két ok ugyanis együtt is jelen lehet.

Ha elégedetlenek az eddigi szakemberekkel, akkor kereshetnek másokat – de nem tudom, hogy hol laknak most, és hogy ott milyen az ellátás. Budapesten kérhetik a Vadaskert Gyermekkórházban vagy az I. sz. Gyermekklinikán a csoportos kivizsgálást.  Szerintem ezt szülőként is kérhetik, nem feltétlenül kell beutaló. A honlapokon tudnak tájékozódni.

De mindenképpen kellene keresniük olyan pszichológust, akivel együtt tudnak működni, és megbíznak benne. Ez sokszor nem is olyan könnyű, ha a pszichológus mást mond, mint amit hallani szeretnénk. De a gyermeke érdeke mindenképpen az, hogy érdemben foglalkozzanak a problémával.

Üdvözlettel: Majoros Andrea