Nos a helyzet, amivel Önhöz fordulok, elég komplex és elég régóta húzódik, így jelen esetben lényegesen leegyszerűsíteném, főként a kérdésemre koncentrálva. Hosszú évek, eleinte érthetetlen dolgok, egyre határozottabban kirajzolódó viselkedésforma... 17 éves fiúról van szó. 10 éves kora óta folyamatosan bajba keveredik, aztán ez egyre súlyosbodott... Rengeteg kihágás, 2 tárgyalás, pénzbírság, feltételes. Befejezett 8 általános, közben és utána rengeteg iskolaváltás. Aztán be nem járás, otthagyás, fekete munka, később fehér munka. Elköltözött otthonról, hazaköltözött, megint el haverhoz, haza, be rehabra, haza, be albiba, haza, stb stb... Korához képest meglepő dolgokat mond néha, folyamatosan hazudik, néha még talán magának is. Dühkitörések, törés, zúzás, öngyilkossággal fenyegetőzés, manipuláció. Ingyenélősködés hónapokig, fillért nem ad haza, nem segít, de igények persze lennének. Lopás, verekedés, szokásos.

Telnek az évek. Ami volt: gyámügy, védelembe helyezés, aztán annak levétele költözés miatt...  Később már hatóságokkal sem mentünk semmire. Érzelmek családdal szemben talán 0, mindenkit bánt nagyjából (fizikálisan kevésbé bátor), vagy persze ahogy épp érdeke kívánja. Család lejáratása hazugságokkal mások (barátnő, stb.) családi körében. És még sorolhatnám. Nem vagyok szakember, de erősen antiszociális személyiségzavarra gyanakszom. A probléma, hogy nagyjából 10 gyermek/iskola/rehabos pszichológusnál járt, de szerintem korából adódóan, meg hogy elvileg drogos, elterelődött a figyelem az esetleges komolyabb problémákról. (Szerintem nem drogozik, csak mondja, egy tesztet egyszer kórházban csináltattunk, negatív lett, de persze tévedhetek... Mindenesetre a rehabról is vidámabban jött haza, mint az ember elvárná komolyabb függőség mellett...) Illetőleg egy alkalommal konkrétan közölte velünk, hogy persze, elmegy pszichológushoz, úgyis tudja, mit kell mondani (volt vagy 15)... Természetesen, ha nem működik együtt, nem tehetünk semmit elvileg. Naná, hogy a család már többször majdnem ráment arra, amit véghezvisz...

Kérdésem az lenne, van-e rá mód, hogy célzott kivizsgálásra kerülhessen antiszociális személyiségzavar gyanúja miatt, beleegyezése nélkül, mert nyilván nem fog? Úgy tudom, a genetikai formája kivizsgálható fizikálisan is. Ha nincs ilyen út, mit lehet tenni? Ez így nem élet a családnak, erősebb idegrendszerrel sem elviselhető. Ha van valami tanácsa az esettel kapcsolatban, szívesen fogadnánk. Köszönöm szépen válaszát előre is!

Kedves Psy!

Valóban, a korai serdülőkorban jelentkező viselkedészavar nagy eséllyel előrejelzi az antiszociális személyiségzavart. A leírt tünetek alapján pedig valószínűleg ehhez közeli diagnózisról lehet szó. Természetesen ez nem diagnózis a részemről, inkább iránymutatás. Ilyen emberrel együtt élni, vagy a mindennapjainak részének lenni elképzelhetetlenül nyomasztó, szorongató, dühítő és tehetetlen érzés. Nem tudom, hogy ebben a nagyon nehéz helyzetben a diagnózis mennyiben segítené az Önök mindennapjait. Az érintett beleegyezése, tudta nélkül természetesen nem lehet diagnózist alkotni, és bár vannak olyan esetek, ahol genetikai érintettség is jelen van, de önmagában nem diagnosztikus értékű egy genetikai vizsgálat.

Amennyiben rendelkezésre is állna a diagnózis, ahogy Önök is tapasztalták, együttműködés hiányában változás nem várható. Emellett úgy tűnik, hogy a környezet reakciói sem terelik őt megfelelő irányba, hiszen, ahogy Ön is írta, nincs olyan kötődése a fiúnak, ami miatt változtatna a viselkedésén.

Nehéz ilyen helyzetben javaslatot tenni. A diagnózis kutatása a fiú beleegyezése nélkül azt gondolom, meddő út. Érdemes lehet a családnak átgondolni, hogy mi fér bele, mi az, amit tudnak vállalni a fiúval kapcsolatban, és hol húznák meg a határokat. Ezeket pedig keményen be kell tartani, akármilyen nehéz is. Ilyen személyiséggel sem a büntetés, sem a szeretet tárgyának elvesztése nem motiváló. Azt viszont meg fogja tanulni (ha következetesek), hogy meddig mehet el, mit várhat Önöktől, a családjától.

Sok erőt kívánok a határok kijelöléséhez, és azok betartásához, betartatásához!

Üdvözlettel,

Kovács Réka