Kedves Andrea! 2 és fél éves a kisfiam, és épp a dackorszak közepén van. Hatalmas hisztiket tud produkálni, a leghosszabbak másfél órásak voltak, és ez sokszor együtt jár azzal, hogy bántja magát: a fejét a földbe veri vagy karmolja magát, illetve bántja azt, aki a közelében van (ritkán harap is). Ezek a hisztik mostanában napi szinten fordulnak elő. Többféle dolog is kiváltja ezt nála, olykor a fáradtság vagy a frusztráció amiatt, hogy valamit nem kaphat meg/ nem csinálhat, van, amikor pedig azt látom, hogy egyszerűen semmi sem jó neki. Többféle módszert is kipróbáltam már a hiszti kezelésére. Amikor "sima" hisztiről van szó, tehát nem bántja magát, akkor meg szoktam mondani neki, hogy ha befejezi a hisztit, akkor meg tudjuk beszélni a dolgot. És nem szentelek figyelmet a hisztinek. Azonban ilyenkor is nagyon nehezen tud megnyugodni. Látszik, hogy nem "stratégiázik", hanem egyszerűen nem tudja kezelni az érzelmeit. Igyekszem nem túl sok dolgot megtiltani, csak azt, amit valóban muszáj (például a biztonsága érdekében). Illetve ha látom, hogy valami nem tetszik neki, és a hiszti okaként szolgálhat, megpróbálom megbeszélni vele. Próbáltam már a figyelemelterelést is, viszont ez csak akkor jön be, ha még nem lovalta bele magát nagyon. Ha már nagyon benne van, semmi ilyesmi nem segít. A legnagyobb problémám az, hogy bántja magát. A múltkori hiszti alkalmával például a fél homlokát lehorzsolta. Azt gondolom, hogy ezt semmiképp nem szabad hagyni, úgyhogy nem láttam más megoldást, mint megakadályozni ebben. Próbáltam a hátulról átölelve tartást, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy hátulról lefogjuk a gyereket, amíg meg nem nyugszik. Illetve azt is próbáltam, hogy az ágyon fekszik, és csak a két karját fogom. Persze ilyenkor még zaklatottabb lesz a fiam, mivel lefogom, de azért megérti, amit mondok neki, hogy elengedem, ha megnyugszik. Egy idő után sikerül is neki. Segítséget szeretnék kérni azzal kapcsolatban, hogy milyen módszerekkel lehet kezelni ezt a fajta hisztit. Előre is köszönöm!

Kedves Anyuka!

Azt nagyon jól teszi, hogy leállítja, amikor bántani akarja magát. Átkarolja, és megnyugtatja. Az is helyes, ha még időben észleli a feszültség növekedését, és eltereli. De mit lehet tenni a fennmaradó esetekben – ami ugye a dackorszakban gyakori?

Sokszor találkozom azzal a problémával, hogy a szülők mindenáron „megbeszélni” akarnak. Valamiféle gyereknyelvre átrakott moralizálás történik ilyenkor. Egy két és fél éves gyerek azonban nagyon keveset ért meg abból, amit magyarázni próbálunk neki a helyes viselkedésről. Találkoztam már olyan kétévessel, aki kiválóan vissza tudta mondani az édesanya szabályait – de kizártnak tartom, hogy felnőtt értelemben értette is, hogy mit vártak tőle. Egy ilyen korú gyermek még a saját érzelmeit sem tudja megragadni, azt is meg kell tanítani neki, hogy mi az, amit érez. Szavakat kell rendelnünk az érzelmi állapotaihoz, hogy be tudja őket azonosítani. Ahhoz viszont valamennyire értenünk kell, hogy mitől borult ki. Lehet, hogy időnként nem találjuk el, de azért az esetek nagy részében sejtjük, hogy mi lehet a baja. Konfliktushelyzetekben az első az, hogy érezze a gyermekünk, értjük, ami vele történik. Hogy az érzéseit átérezzük. Csak utána, ha ezt nyilvánvalóvá tettük számukra, és megnyugtattuk, akkor magyarázhatunk, de inkább úgy írnám, hogy mondhatjuk el egyszerűen, hogy mit kérünk tőle ilyen esetekben.

Ajánlanék egy könyvet, ami nemrég jelent meg ebben a témában, és alaposan körbejárja ezt a témát:  http://ursuslibris.hu/a-gyermeki-elme/

A másik fontos dolog, hogy bármennyire is nehéz, próbáljon meg higgadt maradni a helyzetekben. Mert akkor sokkal könnyebb megnyugtatnia a gyermekét. Ha nem sikerül javulást elérni, akkor azt javasolnám, hogy keressenek meg egy szakembert. Lehet, hogy néhány konzultációs alkalom elég, hogy megértsék pontosan, mi is történik egy-egy hisztis szituációban, és hogyan lehet azt kezelni.

Üdvözlettel: Majoros Andrea