15 éve ismerkedtem meg párommal, akivel 6-7 éven át felhőtlen kapcsolatban éltem, szinte 24/24 módban, mivel együtt is dolgoztunk. Aztán kezdtem észrevenni, hogy egyre többször vásárol vagy hoz haza olyan dolgokat, amikre igazán nincs is szükség. Sajnos a szüleinél már láttam, hogy halmozódnak a tárgyak, amiktől nem akarnak/tudnak szabadulni. Rengeteg alkalommal próbáltam elmagyarázni páromnak, hogy ez nem vezet jóra, mert ellehetetleníti az életteret, élhetetlenné teszi az otthonunkat. Nem sikerült meggyőznöm, több helyiség takaríthatatlan, tűzveszélyes, és használhatatlan lett a ház egy része (ösvényen lehet csak járni és zsúfolásig minden szekrény). 2014-ben született egy lányunk, aki szintén ebbe nő bele, több ezer kacat, játék, csecsebecse, ruha, cipő veszi körül, ajándékok rendszeresen, alkalom nélkül... Kértem páromat, hogy változtassunk, mert a gyermek szempontjából sem egészséges ez az állapot. Nekem már két alkalommal depressziót is okozott, amiből nagy nehezen kimásztam, de ő nem ismeri (f)el a betegségét és nem látja a kockázatait sem. 7 éve nem dolgozik, csak alkalmanként, egyre ingerültebb, nem lehet vele értelmesen beszélgetni, sok mindenért engem hibáztat, eltapos, mint egy csikket, pedig korábban tudtam rá hatni. Voltunk egy pszichológusnál együtt, de sajnos nem vezetett eredményre... Mit tehetnék?

Kedves Tibor!

A túlzott vásárlás, gyűjtögetés sokféle betegség tünete lehet, de fontos az is, hogy párja szülei hasonló körülmények között élnek. A gyermekkori megoldásminták nagyon erősek, ha valami baj van velünk, ezek vannak kéznél. Ha az életünk örömtelen, megoldhatatlan problémákkal szembesülünk, akkor leginkább örömökre vágyunk. A vásárlás, a gyűjtögetés örömszerző tevékenység. Általában akkor jelent problémát, ha az örömszerzésnek nincs más módja, ha a korábbi, boldogságot eredményező tevékenységek már nem eredményesek. Jó ötlet volt, hogy együtt mentek pszichológushoz. Kérdés, hogy miért volt eredménytelen. Lehetett eltérő motivációjuk, nem akartak egyformán segítséget kapni, nem bíztak eléggé a szakemberben, és persze az is előfordulhat, hogy a pszichológus nem találta meg Önökkel a hangot. Továbbra is ez lehetne eredményes, ha tényleg mindketten hisznek ebben a lehetőségben, ha bíznak abban, hogy kapcsolatuk javulhat, visszatalálhatnak korábbi, mély, intim érzéseikhez. Lehetséges kimenetel persze az is lehet, hogy lezárják a kapcsolatukat. Mivel a depresszió ott ólálkodik a kapcsolatuk körül, érdemes lenne olyan pszichoterapeutát, párterapeutát keresni, akinek pszichiátriai végzettsége és tapasztalata is van.

üdvözlettel

bárdos kata