A feleségem, amióta terhes lett, nem kívánja a szexet. Ahogy többen is írják: már csak a második vagyok. Nos már csak a harmadik. A gyerekek az elsők. Valahol ez logikus is, de én hol vagyok? A szex számomra egyre kevesebbet jelent. Sokkal gyakrabban igényelném, mint ő. Nem ismerek más nőt, aki állandóan fáradt, álmos vagy valami problémája van. Ezáltal a szex sehol nincs a kapcsolatban. Saját bevallása szerint nagyon szeret. "Olyan boldog, hogy egymásra találtunk". Ez számomra csak üres beszéd, semmi más. Ha én szeretem, nem csak szépeket mondok neki. Mindent megteszek, hogy jól érezze magát, de nem sikerül. Nekem a tettekkel lehet bizonyítani, nem a szavakkal. A munkámban is az a lényeg, hogy megfeleljen és nem az, hogy eladjam magam a sok süketeléssel. Nagyon jó anya, szakácsnő, takarítónő, háztartási gép... (ezt már cinikusan mondom).  Állandóan azzal jön, hogy főz nekem valami finomat. Mondtam már neki, hogy engem nem az ebéd vagy a vacsora érdekel, hanem Ő. Őt vettem feleségül, és nem egy háztartási gép kellett nekem.
A szex az nem megy nekünk. Számomra legalább is nem jó. Az első gyerekünkkel való terhessége óta csak várom, hogy majd... Volt kb. három hónap, ami olyan volt, amilyennek egy párkapcsolatnak lenni kellene. Ott vége is volt a dolognak. Azután visszaállt minden a régire. Esténként felmegy a hálószobába, mert ott nézi a tévét. Ott kényelmesen fekve nézheti. Az életem megrontója az RTL idióta műsora, a Barátok közt. Folyton azt a hülyeséget nézi. Valami filmet talál, azt elkezdi nézni, de közben elalszik. A gyerekei is éjszakai lények. Nem bírja kivárni, hogy elaludjanak. Így aztán ő balra, én meg jobbra fordulok és alvás.
Ő olyan, hogy ha valamit akar, akkor az el lesz intézve. Hát akkor mennyire kíván engem, a szexet? A kéthetes periódus az általános. Ritkán előfordul, hogy többször vagyunk együtt ennél, de az ritka. A három-négy heti alkalom is elő szokott fordulni. Nekem ez nagyon nem megy. Két hét után, pillanatok alatt eljutok a csúcsra. Az utóbbi időben már előfordult, alig éreztem, hogy feljutottam a csúcsra. Akkor elmegy a kedvem az egésztől úgy ahogy van. Ő is tudja, hogy nekem ez nem jó,de eszébe sem jut tenni ellene, segíteni benne. Közösen megoldani lehetséges lenne, de soha nem lesz belőle semmi. Amikor mások jönnek azzal a szokásos szöveggel, hogy wellness az közelebb hoz egymáshoz, meg hogy meg kell beszélni a problémát. Akkor beszélje meg valaki. Az az első reakció, hogy ezt most hagyjuk, nem akar róla beszélni, mert ez olyan kellemetlen. Elmentünk nyaralni egy hétre ketten, és akkor is csak két alkalommal bújtunk össze. Korábban próbálkoztam már szexshopban vásárlással, ami be is jött, de attól nem lett gyakoribb az együttlétek száma, csak a minőség javult. Ahogy írtam. Az első terhességétől ez a helyzet áll fenn. A lányunk 21 éves!
Szóval, kezdek teljesen kiábrándulni belőle. Számomra olyan ez az egész kapcsolat, mint ha már csak szobatársak lennénk és nem házastársak. Kérdésem, hogy az Ön véleménye szerint mit kellene csinálnom, hogy legyen még valami ebből a kapcsolatból? Én már nem tudok mit kitalálni.

Kedves Uram!

Sokkolt az utolsó mondata, amelyből kiderült, hogy milyen elképesztően régi keletű ez a probléma - egy fél életen keresztül cipelték már magukkal... a gyerekek az elsők? De hát a Maguk gyerekei már felnőttek! Legfőbb ideje, hogy újra elkezdjenek magukkal mint párral foglalkozni. A szex csak az egyik fontos terület, amin sürgősen változtatniuk kellene ahhoz, hogy még egy fél életet megelégedetten, boldogan leélhessenek egymás mellett.

A konfliktusuk mélysége, tartóssága miatt mindenképpen pár-, családterapeuta szakember bevonását tartanám szükségesnek. Leírása alapján Önök között a kommunikáció minősége, a bizalom alacsony szintje, az érzelmi elzárkózás nem engedi meg, hogy érdemben, őszintén beszélgessenek kapcsolatukról, igényeikről, elvárásaikról, sérelmeikről - pedig ez önmaguk és egymás megértéséhez, elfogadásához, az intimitás, szenvedély visszaállításához elengedhetetlen. A párkapcsolat három pilléréből, úgy tűnik, utóbbi kettő hiányában csak az elköteleződés maradt meg, biztosítva a házasságuk létét. De az egylábú szék nem túl stabil alkotmány... 

Értékes erőforrásnak látom az Ön kitartó próbálkozását a kapcsolatuk fenntartására, rendbehozására - bizonyára a maga módján a felesége is munkálkodott ezen az év(tized)ek során, különben nem maradtak volna együtt. Ugyanakkor az is látható, hogy párhuzamos próbálkozásaik nem hozták meg a kívánt sikert, elégedettséget. Ezért most együtt kellene igyekezniük. Nem szégyen ehhez segítséget kérni! Egy párterápiás folyamat hatalmas lökést, lendületet adhat, közös kalandként nagy töltést a kapcsolatuknak. Kívánom, hogy megmentsék a házasságukat, és még sok örömük teljen benne.

Üdvözlettel

Simon Sarolta