Nagy szükségem lenne a segítségére! Megismerkedtem egy férfival tavaly júliusban, a kezdetektől vonzódunk egymáshoz, viszont elmondta, hogy van egy 10 éves kisfia és egy élettársa, aki a fiú nevelőanyukája, az igazi lemondott róla, mikor 5 ėves volt! Igen bonyolult kapcsolatot kezdtünk, szeretőszerepben voltam egy ideig, de úgy alakult, szerelmesek lettünk egymásba!! 2 hónapja találkoztam a fiával. Féltem a helyzettől, de végül jól alakult, a párom szakított a barátnőjével! Már úgy tűnt, végre együtt lehetünk, ámde sajnos összeomlott a kisfiú, mert az anyukájának tekinti őt, és azt mondta, nem szeretné a második anyuját is elveszíteni, ezért ott maradt a nő!! A párommal keressük a megoldást, hogy tudnánk ezt a helyzetet megoldani, hogy kisfiú ne sérüljön, de mi együtt tudjunk lenni, mert szakítani nem szeretnènk?! A nő sem könnyíti meg a helyzetünket, magától nem fog távozni, mert elmondása szerint nincs hova mennie pénzszűke miatt!! Ön is úgy gondolja, hogy inkább a gyerek miatt maradjanak együtt? Kérem, segítsen, mit tudnánk tenni?!

Kedves Hölgyem!

Igazán bonyolult helyzetet fest le a levelében - nehéz is hol kezdeni a reagálást. Ha meghallgatnánk az Önök történetét annak minden szereplőjétől külön-külön, valószínűleg mindannyian egészen mást tartanának fontosnak, más eseményeket emelnének ki, máshogy festenék le a többiek viselkedését, más érzésekről számolnának be. És mindannyiuknak "igaza" lenne.

Valahová ugyanakkor "le kell horgonyozni" a megoldást, én azt képviselem, hogy ez pedig a gyermek érdeke legyen. Hiszen, mint a mesében is, a felnőttektől függő, magától tehetetlen gyermek ügyében kell igazságot tenni, felelősen. Az ő szemszögéből tehát valahogy így néz ki a dolog: öt éve elvesztette az édesanyját (ki tudja, hogyan? Ki tudja, mit kapott addig tőle - jót és rosszat...? Van-e kapcsolatuk azóta?), majd kapott egy nevelőanyát - mindezt akarata, vágya ellenére. A mostohát mégis meg tudta szeretni. De aztán megint dobott rajta egyet a sors, édesapja párkapcsolati döntése azzal fenyegeti, hogy édesanyja után anyukáját is elveszíti. Egy néni miatt, akit persze érdemes megszeretnie apa kedvéért, a nyugalom és biztonság reményében... bonyolult, érthetetlen, fájdalmas kapcsolatok folyama veszi körül.

Rendet kell itt tenni! Elválasztani az ocsút a búzától.

Először: egy végzetesen megromlott párkapcsolatot erőszakkal fenntartani valóban nem lehet, de legalábbis káros mindenki számára (abba itt most nem megyünk bele, hogy mikor, hogyan lehet észrevenni, ha bajok vannak, és időben megpróbálni orvosolni a problémákat, amíg egy kapcsolat menthető lenne...) De az apa felelősséggel tartozik a gyermeke kapcsolatainak ápolása iránt: úgy kell lehetőséget biztosítania a gyermek számára fontos személyekkel, hogy a gyermek a legkevésbé sérüljön. Attól, hogy a szülők már nem egy pár, még szülei maradnak a gyereküknek!

Másodszor: súlyos hiba a gyermekre hárítani annak felelősségét, hogy ilyen bonyolult kapcsolati állapot alakulhasson ki a felnőttek között - azaz, az ő kétségbeesése, vágya "miatt" ilyen módon visszakozni, ennyire konfliktusos helyzetet kialakítani. Ha az apa Ön mellett dönt, vállalja azt, hogy volt párjától különválnak, és biztosítja kisfiának a mostohaanyukájával való kapcsolattartást, ha a gyermek őt szereti, és erre igénye van. Sokszor az azonnali veszteség, változás fenyegetése riasztó, ezért fennmaradnak billegő helyzetek - mintha ez nem volna ugyanúgy romboló...

Javaslom, hogy keressenek fel személyesen is olyasvalakit, aki higgadt, kívülálló, de megbízható személy (pszichológus, mediátor). Aki segít átlátni a helyzetüket, és meghozni a mindannyiuk számára elfogadható, és a gyermek érdekeit leginkább szolgáló döntéseket.

Üdvözlettel

Simon Sarolta