Az alábbiak mennyire normálisak egy kisgyereknél, illetve kell-e aggódni, hogy valami gond van a fejlődésével? A következő három dolog történt meg, kettő már régebben. Alsós, hétéves korában nem vett bugyogót a szoknya alá, mert azt hitte, az alá nem kell, hisz ott a harisnya. A tesiórán tornadresszben voltak, és ő a betonra pisilt, mert állítása szerint nem tudta, hogy ez
probléma, azt gondolta, ez olyan, mint a fürdőruhában a vízbe pisilni. A harmadik eset mostanában, 9 éves korában történt. Új lakásba költöztünk, és bemutattuk a vendégeknek. Ő felült a fürdőszobai vécére, de nem szólt. Amikor kinyitották a szoba ajtaját a vendégek, mondta, hogy nyugodtan nézzék meg a szobát attól, hogy ő a vécén ül. Elmondása szerint nem tudta, hogy az embereket ez zavarhatja...

Kedves Rita!

Egy kisgyereknek adott kultúra viselkedési normáit meg kell tanulnia – és többnyire igen összetett követelményrendszerről van szó! Rengeteg minden, ami a felnőtt számára már magától értetődik, és természetesen illeszkedik más elvárások kontextusába, a gyermek számára meglepő újdonság, amit külön erőfeszítés, tudatos odafigyelés árán kell a megfelelő formában rögzíteni. A dolgok, helyzetek különleges látásmódja olykor megmosolyogtatóan, máskor bosszantóan jelenik meg a gyerekeknél (de felnőtteknél is!), sőt, van, hogy pont ez adhat okot büszkeségre is, hiszen a kreativitásnak, újításnak is ez az alapja.

A tanulás folyamata egyszerre több csatornán zajlik, ezek közül csak egyik a szülői nevelés (bár az érzékeny, következetes szülői hozzáállás nagyon fontos). Másik jelentős forrás a mintakövetés: a gyerekek éles szemmel megfigyelik a körülöttük történő eseményeket, a felnőttek viselkedését, és folyamatosan elméleteket gyártanak arról, hogy ki mit mikor, miért tesz. Mi, miért fontos vagy előrébb való, mint más dolgok? Igyekeznek szabályszerűségeket felfedezni, és azokat alkalmazni – majd várják a hatást! Hiszen éheznek a visszajelzésre, az elismerésre, az ebben megnyilvánuló szeretetre – azoktól, akiktől létük függ. Illetve: tudásszomjuk, fejlődési késztetésük, a világ birtokbavételének vágya bennük határtalan. Minden szülőnek ismerős lehet a kisgyermek „miért?”-időszaka, ami próbára teszi a felnőtt világ türelmét, de tudását, gondolkodási hajlandóságát is!

Kedves perceket szerezhetnek a családban azzal, ha az Ön által felsorolt helyzetekre „brainstorming” jelleggel, társasjáték-szerűen igyekeznek minél több magyarázatot adni. Ezúton felfedezhetik, hogy sokszor mennyire esetleges egy-egy szociális helyzet „helyes megoldása” - hogy mennyire igaza lehetett a maga módján a gyermekének a választott viselkedésével.

Szóval: sokat kell együtt lenni, egymásra nyitottan, örömmel, közös tevékenységgel. Megtanulni a gyermektől a végtelen kíváncsiságot, és alkalmat adni neki arra, hogy megtanulhassa azokat a szabályokat, amik a boldogulását szolgálják.

Üdvözlettel

Simon Sarolta