5 hetes baba anyukája vagyok. Az első két héten egészségügyi probléma miatt nem tudtam ellátni gyermekemet, kórházan is voltam,védesanyám gondozta. Felépülést követően a tejem elapadt. Kislányom éjjel sokat sír, amit először pocifájásnak,vmajd hisztinek tulajdonítottunk,vde inkább talán fáradtság miatt lehet. Ölbe vételkor a sírást abbahagyja, de kis idő múlva ismét sírni kezd ölben is. Ha megpróbáljuk letenni, azonnal sír. Több javaslatot kaptunk ennek kezelésére, mert a dajkálás nem segített (sirni hagyás, vagy magas hangon baba sirásához hasonló "kiabálás", ami nem hangos, de a pici erre figyelve abbahagyta a sirást ideig-óráig).
Szeretném tanácsukat kérni annak érdekében, hogy a kettőnk közötti kötődés - a szoptatás hiánya ellenére - megfelelően kialakuljon, ne érezze a kicsi, hogy magára hagyjuk ebben a helyzetben. Jelenleg ezen típusú sírás esetén azonnal nyugodt hangon énekelni kezdek és mellém fektetve simogatom az arcát, fejét, pociját vagy hátát, ez beválnilátszik (nem próbálkozom testhelyzetváltással vagy játékkal).
Szíves válaszukat  előre is köszönöm!

Kedves Friss Anyuka!

Ahogy végigolvastam a levelét, nagyon sok minden átfutott rajtam - de utolsó mondatai láttán végül megnyugodtam.

A várandósság, szülés-születés, gyermekágyas időszak kitüntetett fontosságú, érzelmileg igen intenzív, és a kötődés minőségét alapvetően meghatározó időszak az édesanya és a csecsemő számára egyaránt. Minden olyan esemény, körülmény, ami megzavarja kettejük kapcsolatának természetes alakulását, megterheli a babát, aki önállóan még igen kevéssé tud megküzdeni a kihívásokkal.  Önök egymástól el kellett, hogy szakadjanak a legelső két hétben, ami a legérzékenyebb időszaka a kötődés kialakulásának - Önért aggódni kellett, és Ön nem tudta megadni gyermekének a legfontosabbat: önmagát, és azt a biztonságot, amit a kapcsolatuk jelent.

Pár hetes kis csecsemő nem hisztizik! Hanem jelzi a külvilág felé, egyértelműen és megkerülhetetlenül, hogy az egyetlent vették el tőle, amitől léte függ. A felnőttek aztán, bár sokszor tudják, érzik is, hogy milyen mélységesen igaza van, próbálják (eszköztelenségükben) valahogy "kimagyarázni" - valójában túlmagyarázni a számukra nehezen elviselhető heves, intenzív megnyilatkozását. Az anyától való elszakítottságot nem lehet figyelemeltereléssel enyhíteni! A csecsemő élményterébe való durva beavatkozástól, amit ilyen "kiabálás" jelenthet neki, meglepődhet ugyan (meg is rémülhet), s ez ideig-óráig elcsendesítheti, de a valódi okra, fájdalmára, hiányára nem ad választ.

Kétségbeejtő helyzet ez, ami mindenkit megviselt. Remélhetőleg nem lesznek többet egymástól elválasztva, és Ön nyugodtan folytathatja azt az anyai ösztönből táplálkozó, szép "jóvátételt", amit már meg is kezdett. Hallgasson elsősorban önmagára - az Ön gyermekének Ön a legjobb édesanyja... A biztonságos kötődés alapjául szolgáló intimitást, fizikai és érzelmi közelséget sok-sok más formában alkalmuk lesz, lehet megtapasztalni a szoptatáson kívül is. A kezdeti időszak nagy törését sok-sok biztonságot, közös örömet nyújtó élménnyel tudják majd együtt, egymásnak gyógyítani.

Üdvözlettel

Simon Sarolta