A segítségét és a tanácsát szeretném kérni a következő problémám megoldására. Van egy 4 éves kislányom. A férjemmel próbáljuk a legjobb tudásunk szerint nevelni. A gyerekünk tőlünk hangos kiabálást, verést soha nem kap, megpróbáljuk megbeszélni vele a dolgokat érthetően, az ő nyelvén. Az óvodába való beszoktatás nagyon könnyen ment nálunk (2014.januárjában kezdtük, akkor töltötte be a 3 évet), otthon mindent megbeszéltem vele, hogy minden nap játszani fog a gyerekekkel és délután mindig menni fogunk érte. Ő ezt meg is értette, imád óvodába járni. Egy hónapja körülbelül egy felső légúti betegséget kapott a férjem is és a kislányom is. Kapott a gyermekem Sumamed antibiotikumot is. Én akkor a vizsgáimra készültem. Kissé ideges voltam és stresszeltem is a sikeres vizsga miatt. Ilyenkor rajtam egy nehézlégzés volt, amit a drukknak tudok be. A kislányom ekkor kezdett el folyamatosan ásítozni,mint akinek nagyon nehezen megy a levegő, ami azóta is tart nála. Voltam vele a háziorvosnál, azt mondta, hogy ezt majd el fogja hagyni, ezt az úgynevezett tic  betegségnek hívta, ami előfordul gyerekeknél. De ez most már lassan egy hónapja tart nála. Reggel, mikor felébred, egyből elkezd ásítozni, és úgy látom, hogy ehhez elég erősen hozzászokott. Ez engem is egyre jobban stresszel, amivel tudom, hogy nem segítek a helyzetén. Próbálom nem észrevenni, nem figyelni rá, de most úgy veszem észre, hogy ez sem segít. Próbálok folyamatosan foglalkozni vele, de ha egy 5 percre egyedül marad, akkor kezdődik egyből a nehézlégzése. Kérem írjon nekem javaslatot, hogy mit tudnék ilyen esetben tenni, vagy hogy ezt a problémát meg tudom-e én oldani, vagy szakorvos segítségét kérjem? Válaszát nagyon köszönöm. Üdvözlettel: egy aggódó anyuka 

Kedves Henrietta!

Úgy tűnik, tényleg valamilyen tic-szerű akaratlan mozgás lehet kislánya visszatérő ásítása. A kulcsszó itt az akaratlan: hiába próbálná meg kontrollja alá vonni, vagy abbahagyni a mozgássort az érintett, valójában tehetetlen vele szemben. Nem ő csinálja, hanem megtörténik vele. Szerencsére négyévesen valószínűleg még nem tudatosul benne ez minden alkalommal, kár is volna felhívni rá a figyelmét, hiszen irányítani úgysem tudja. Ilyen értelemben ez nem egy szokás, amiről le lehet szoktatni.

Szülőként is frusztráló és tehetetlen érzés lehet, hogy kislánya egy látszólag értelmetlen cselekvést ismételget. Érthető, hogy az ember ilyenkor kiélezett figyelemmel lesi, mikor jön újra meg újra az adott mozgás, és igyekszik folyamatos közös foglalkozással lekötni a kicsit, hátha akkor nem jelentkezik a tic. Az állandó foglalkoztatáshoz viszont nagyon is hozzá tud szokni egy gyerek, és nehezen talál vissza a már elsajátított önálló működésekhez. Szóval ne érezze kötelességének, hogy folyamatosan kitöltse lánya idejét, a közös játék, mese mellett egy csomó üresjárat is az élet része.

Mindent egybevetve azt javasolnám, adjon még néhány hetet, hogy a vizsgaidőszak izgalmait követően az egész család élete visszatérhessen a normál mederbe. Ha ezt követően is marad az ásítás, akkor érdemes szakembert felkeresni, és részletesen átbeszélni az itt esetleg nem érintett egyéb feszültségeket is!

Üdvözlettel – Kiss Kinga