Kis unokám 3 éves, fél éve folyamatosan síkit, kiabál, ha nem tetszik neki valami, azért, vagy ha olyan kedve van. Már a szomszédok is szóltak a szülőknek. Szeptember óta más városba költöztek, ott kezdett óvodába járni, ahol egy csendes kisfiúnak ismerték meg. Jelenleg otthon hárman laknak, itthon pedig mindig többen vigyáztunk rá. Lehet, hogy hiányozunk neki, vagy most csak a szülők figyelnek rá, így akarja felhívnia figyelmet magára? Mit tehetnénk ezzel a problémával? Válaszát előre is megköszönöm!

Kedves Zsuzsanna!

A változások miatt bizonyára sokkal feszültebb az unokája. És nem csak egy új lakást, egy új közösséget kellene megszoknia, hanem azt is, hogy egyszerre nem több ember lesi a kívánságait, hanem hirtelen elfoglalt, fáradt szülők veszik körül, akik nem tudnak mindig rá figyelni. Jó figyelemfelhívó a sikítás, erre mindenki felkapja a fejét. Mégis valahogyan el kellene érni, hogy akkor se mindig úgy történjek a dolog, ahogy ő szeretné. Meg lehet egyezni vele, hogy lehet sikítani mondjuk 3 percig, de csak a saját szobájában. És akkor jöjjön ki, ha már megnyugodott.

Persze könnyű leírni egy ilyen mondatot, de azért nem biztos, hogy működni fog, mert nem ismerem sem a gyermeket, sem a szüleit. Nem tudom, hogy mennyire változott meg az élethelyzetük. Először megérteni kell a viselkedés okait, utána lehet stratégiákat kieszelni. De ez sajnos nem megy ennyi információ alapján.

Érdemes ilyenkor elmenni konzultálni egy pszichológussal, aki kívülről nézve sokkal hamarabb észre tudja venni, hol és hogyan lehetne változtatni a családi működésen, hogy a gyermek viselkedése változzon. Lehet, hogy erre elég néhány konzultáció is.

Üdvözlettel: Majoros Andrea