Van egy 16 éves fiam. A napokban derült ki, hogy szereti felvenni a női harisnyákat, és tegnap bevallotta, hogy múltkor kilakkozta a nagy lábujján a körmöt. Próbàltam beszélni vele erről, de
állìtja, hogy őt csak a lányok érdeklik. Azt mondja, ő sem tudja megmagyarázni, minek csinál ilyeneket. Kérem, segítsen, hogyan tudnék segíteni ebben neki? Köszönöm.

Kedves Szülő!

Miben szeretne segíteni a fiának? Leveléből nem derül ki, hogy tulajdonképpen kit mi aggaszt. Önmagában az, hogy egy kamasz fiú néhányszor női harisnyába bújik, pláne, hogy a körmét kilakkozza – egyáltalán nem mondható szélsőséges viselkedésnek. A „normalitás” határai a serdülőkorban igencsak relativizálódnak, az útkereső fiatal mindent megkérdőjelez, az identitás építésének ebben a kitüntetett időszakában olyan furcsaságok is helyénvalóak, amiken máskor joggal ütköznénk meg. Nem feltétlenül kell tudnia megmagyarázni! És: a kérdés nem ennyire egysíkú, hogy „ha női ruhadarabot vesz fel, akkor homoszexuális lesz...”. A szexuális érdeklődés, orientáció ennél sokkal összetettebb, és rengeteg hatásból épül fel az élet első felében. Amíg a kortársaival van kielégítő kapcsolata (barátok, haverok, szerelmek…), és valamennyire a tanulmányaira is fordít figyelmet, addig nincs miért aggódni! A „finomhangolást” majd elvégzi az élet, bízza a fiára! Ön annyiban tud segíteni, hogy elfogadja őt, olyannak, amilyen (persze az Ön által biztonságosnak ítélt határokon belül, mert mégiscsak Ön felelős érte egyelőre…), és ott van, ha a fiának éppen Önre van szüksége, és ezt jelzi. A bizalma, kötődése elsősorban most már a kortársai felé fordul, de erre a bázisra még továbbra is jó, ha támaszkodhat. Amikor éppen „jó napja van”, beszélgessenek továbbra is, mindenről! Ön, mint egy elérhető, szeretetteljes felnőtt ember, sok igazodási pontot nyújthat neki; és nem csak ezzel, hanem saját élete rendezésével, kapcsolatai működtetésével is.

Ha úgy látja, hogy fiának olyan kérdései, problémái vannak, amit mégsem szívesen oszt meg Önnel, felkereshetik az iskolapszichológust is – egy pártatlan, ugyanakkor érzékeny és megbízható külső személlyel gyakran könnyebben tisztázhatók a kisebb elakadások. Fontos, hogy ezt ne erőltesse a fiára, de a lehetőségeknek utánajárhat, hogy az információk birtokában a fiatalember dönthessen – így segítségnek veheti, nem támadásnak.

 Üdvözlettel:

Simon Sarolta