Kislányom két és  fél  éves. Férjemmel sajnos válófélben vagyunk, még egy háztartásban. Lányomat elvitte 3 éjszakára 4 napra. Telefonon nem beszélhettem vele. Ez nem tudom, hogy milyen hatással van a gyerekünkre. Megígérte, ha a gyerek akarja, fel fog hívni. Mikor újra láthattam, a kiságyából átkérezkedett hozzám, rajtam aludt el, szorított. Azóta éjjelente (bár volt olyan éjjel, hogy nem) átkéredzkedik hozzám (már hónapok óta egy szobában alszom vele). Férjem szerint ki akarom sajátítani, hiszen eddig jól aludt az ágyában. Éjszakánként sokszor nyugtalan, odabújik és takargatom is. Nem érzem ezt természetellenesnek, főleg, hogy válás közepén vagyunk.

Kedves Lisa!

Bár nem írta, hogy korábban milyen volt a kapcsolat kislánya és férje között, vagy hogy mennyi időt töltöttek már külön, de első hallásra azt gondolom, hogy egy 2,5 éves gyereknek 3 éjszaka, 4 nap kontakt- lehetőség nélkül sok az édesanyja nélkül egy olyan helyzetben, ahol alapvetően megrendül a biztonságérzete és a bizalma. Megfelelő felkészítéssel, fokozatossággal, és a szülők belső magabiztosságával, hogy ez most már belefér, és elfogadható, akkor kisebb gyerekeknél akár ennyi idősen is működhet. Az, hogy Önhöz kéredzkedik éjjel, azt jelzi, hogy sok volt neki a különválás. Most ezt a biztosnágérzetet építi vissza. Fontos, hogy beszélgessenek vele, játsszanak és meséljenek neki-vele a várható helyzetekről, a válásról, hogy értse, mi történik, mert ezzel épül vissza a biztonságérzete. Keressenek minél több ismerős, biztos pontot, ami az állandóságot mutatja. Ebben az időszakban elképzelhető, hogy másképp reagál, mint korábban, vagy kicsit visszább esik a fejlődése. Ez rendben van, amíg nem hosszú hónapokról beszélünk, és van benne valamilyen, akár csak minimális fejlődés.

Üdv, S. Sára