Tíz éve tartó kapcsolatom van. 7 éve házasok vagyunk, van egy 6 éves gyermekünk. Kapcsolatunk első perce óta nagy szerelemben éltünk. Mikor házat vettünk, a felújítás, a megfelelni akarás, a problémák felőrölték a férjem. Eltávolodtunk egymástól, ő mindent meg akart nekünk adni, és ezért minden emberi szükségletet "kikapcsolt" magában. Nem beszélgettünk, nem érintkeztünk, csak éltünk egymás mellett. Én nagyon szenvedtem, de tudtam, mennyire szeret, és ez "nem ő". Most hat év szenvedés után végre megtört a jég, már ő is belátja mit tett rosszul, hogy mit okozott bennem-nekem, nem érzem magam nőnek, évek óta nem csókolt meg, nem volt házaséletünk évekig. Engem ez nagyon megviselt, de meg tudott változni. Szeretne újra boldog lenni, és nagyon bántja, hogy akaratlanul, de mit tett velem, hogy évek óta nem közeledett felém mint férfi, mint társ...stb.
A változása kezdetekor dühös és ingerült voltam, mert már láttam benne a régi énjét, de dühített az a sok idő, amíg nem ilyen volt. Nem tudtam, van-e még visszaút számunkra. De már nem haragszom rá, szeretem, sőt kívánom is, úgy gondolom, hogy rendbe hozható a házasságunk, büszke vagyok magamra, hogy fejben és lélekben két hónap alatt rendbe tudtam tenni az érzéseimet... de van egy hatalmas gondom. Nem tudom megérinteni. Félek, ha megnyílok és jön egy újabb munkahelyi vagy építkezési probléma, akkor megint sérülök lelkileg, és azt már nem bírnám ki. Ő puszilgat, ölel, de én nem vagyok képes rá. Pedig nagyon szeretném, házastársként is szeretnék vele lenni, de még egy puszit se tudok adni. Ettől mindketten nagyon szomorúak vagyunk, neki az adna erőt a változásában, ha megszeretgetném, nekem viszont ez nem megy. Pedig nagyon hiányzik, már éjszakánként is ezzel álmodom. 5 éve nem alszunk egy ágyban-szobában, mert annyira fájt az, hogy nem volt rám szüksége, hogy nem vagyok képes mellette feküdni. Nem tudjuk, mi lehetne a megoldás, kérem, adjon tanácsot. Nagyon szeretnénk újra egymásra találni.

Kedves Bizakodó Nő!

Ha jól értem, a nehézséget abban látja, hogy egyszer bizalmat szavazott a férjének, közel engedte, de ő bezárkózott, eltávolodott, így Ön magára maradt. Most pedig azért nem mer neki újra bizalmat szavazni, mert azt a fájdalmat, amit akkor átélt, nem szeretné újra átélni. Mindemellett, bár testileg-lelkileg nem közeledtek, a tudás végig ott volt, hogy egymásért sokat megtesznek, és a praktikus mindennapokban számíthatnak egymásra. Ez lehet egy hatalmas erőforrás, hiszen a házasságoknak az is fontos része, hogy számíthatunk a másikra, lehet rá építeni.

Nagyon jó jel, hogy mindketten nyitottak a kapcsolatot újraéleszteni, vágynak egymásra. Hosszú folyamat, amíg újra nyitott szívvel lehet állni a másik előtt, de ezt csak akkor lehet, ha elhiszi, hogy a férje is képes változni. Hiszen felismerte, hogy mit rontott el, és most kész változtatni. El tudja-e hinni, hogy ha a párja mindezt belátta, akkor képes változni, képes lesz egy nehéz helyzetben másképp reagálni. Illetve, ha problémák lennének, egy egyszerű figyelmeztetés emlékezteti Önöket arra, hogy mit is szeretnének, mire vágynak. Praktikus szinten érdemes lehet lépésről lépésre visszaépíteni a mindennapokat, afelé haladva, amire vágynak. Először egy szobában, majd egy ágyban aludni. Először puszit adni, aztán csókot. Ha önvédelemre rendezkedik be, akkor nem fogja tudni a férjét közelebb engedni. Szervezzenek közös programot, ahol egymásra vannak utalva: szabadulószoba, kalandpark, vagy bármi, ami segít újra bizalommal fordulni a másik felé.

Ha ezek nem válnak be, érdemes párterapeutát felkeresni, aki azonosítja a kapcsolatuk erőforrásait, és ezekre építve erősíti Önöket.

Üdvözlettel,

Kovács Réka