13 éves lány vagyok. Én is hallottam anyámat és annak élettársát, engem nagyon felzaklatott, mert még nem hallottam őket. Örülök, hogy boldogok, csak meglepődtem. Apukámtól 4 éves koromban költöztünk el. Anya élettársához most költöztünk ide. Új még nekem ez a helyzet, a ház, meg minden. Mostanában emiatt  fülhallgatóval alszom. De ez nyílván nem tesz jót a hallásomnak, a fülemnek sem, hogy minden este benn van a fülemben. De nem tudok mást kitalálni. Az én szobám és az ő hálójuk pontosan egymás mellett van, és a falak is vékonyak. Pontosan emiatt a dolog miatt nem várom az éjszakát és az estét. Sokszor gyomorgörcsöm van. Mindig ettől félek, hogy hallani fogom, ez szerintem nem normális, hogy már ilyen állapotban vagyok sokszor emiatt. Senkivel nem tudom megbeszélni, még velük sem, mert félek, hogy abból vita is lehetne. Meg amúgy is tabu ez a téma...

Kedves 13 éves lány!

Köszönöm, hogy ilyen őszintén és nyíltan írt a helyzetéről. Amikor egy új család alakul, az minden családtagnak nehéz, és mindenkitől alkalmazkodást igényel. Édesanyja és párja „magánélete” valóban nem tartozik magára, és fontos lenne számukra is, hogy valamilyen megoldást találjanak. Lehet, hogy a szexualitás tabutéma Önöknél, de eddig nem is nagyon fordult elő a családjukban, mióta a szülei elváltak. Ez egy új helyzet, amikor egy serdülő és a szülők magánélete egy lakásba költözik. Sajnálatos, hogy édesanyja nem gondolt erre, és - feltehetőleg – boldogságában nem figyel eléggé Önre és a szükségleteire. Legyen Ön az okosabb, beszéljen az édesanyjával. Kérje meg, hogy találjanak együtt valamilyen megoldást. Lehet a lakást átalakítani, esetleg szobát cseréni, hangszigetelni. Ez talán jó alkalom lenne arra is, hogy felnőtt módon tudjanak beszélni az új családról úgy, hogy ebben Ön is jól érezhesse magát. Ha nem boldogul, esetleg kérje édesapja, nagyszülei, esetleg osztályfőnöke segítségét.

Köszönöm, hogy hozzám fordult, kérem, írja meg, hogy boldogult.

üdvözlettel

bárdos kata