Egy 23 hónapos kislány édesapja vagyok. Otthon beszédes, mindent megért, úgy gondolom, hogy korának megfelelő szellemi képességekkel rendelkezik. Játékos, ismeri a színeket, számol. Nagyon anyás, elég félénk természet. Idegenek előtt viszont teljességgel lefagy, egy szó sem hagyja el száját. Sokat nem hordtuk közösségbe, mi sem vagyunk társasági emberek, illetve magam is szorongó alkat vagyok. Aggaszt, hogy ennyire zárkózott. Sokat olvastam a szelektív mutizmusról, sok jellemző illik rá. Kérdésem, hogy ebben az életkorban ez elfogadott magatartás-e, vagy kórjelző? Gyermekem születése òta ilyen félénk természet.

Kedves Tamás!

Ilyen korai életkorban nem igazán szoktak még komolyabb diagnózisokat kiadni, csak nagyon indokolt esetben. Bár azt írta, hogy kislánya otthon nagyon beszédes, mégis azt mondom, hogy ez az időszak még a beszed fejlődésnek az időszaka, még csak most válik ebben magabiztossá. Bizonyos gyerekek még el se kezdtek beszélni. Szóval a fejlődés is, de az érzelmi megterhelés vagy elakadás is ezen a területen, az új képességben jelenhet meg. Mindenféleképpen jelzésnek venném ezt a működést, nem pedig kórjellemzőnek.

Lefagyásról beszél, vagyis nemcsak beszédében, hanem magatartásában, érzéseiben is megjelenik? Tulajdonképpen maga a közösség, a kortársak jelenléte okozza? Ez abszolút érthető, ha ez egy új élethelyzet. Ha hosszabban most kezd el közösségbe kerülni, és korábban nem is járt, illetve Önöktől sem tapasztalta azt, hogy közösségben lenni jó, akkor az élethelyzetében érthető, ha valamilyen tünettel jelzi, hogy ez neki nem megfelelő. Ilyenkor már pusztán az is segítség lehet, ha az ő tempójában történik egy szoktatás. Lassan az óvodába kell majd beszoknia, így talán nem is baj, ha kicsit előbb elkezd erre rátanulni: ha Önök is kicsit változtatnak, talán mélyebben is elhiszi, hogy nem félelmetes közösségbe járni. Kisebb társaság egy ismert helyszínen jó kezdés lehet, majd egyre nagyobb teret adni az egyedül játékra (pl. elfutni a boltba, míg a szomszéd gyerek anyukája figyel rá). Ha esetleg ismerik, hogy az óvodába ki fog kerülni vele együtt, akkor erősíthetik azt/azokat a kapcsolatokat, hogy ismerős arcok legyenek az új élethelyzetben.

Összegezve azt gondolom, hogy életkorilag lehet megfelelő ez a viselkedés, főleg úgy, hogy eddig nem voltak élményei közösséggel. Azonban érdemes figyelni a tüneteket, mert ezek jelzések, hogy valami nem tetszik neki. Így ha kicsit figyelnek és változtatnak, megtalálhatják a megoldást, amiben ő is nyitottabb, felszabadultabb és társaságibb lehet a saját személyiség jellemzői keretein belül.

Üdvözlettel

Standovár Sára