17 éves lány vagyok. A barátommal egy iskolába járunk, ő 19 éves. 8 hónapja együtt vagyunk, de már többször éreztem ez alatt az idő alatt, hogy nem szeretem, nem vágyom rá, kerülni szeretném. Amikor felhoztam a szakítást, mindig megpróbáltuk megoldani, de nem ment. Most már azon a ponton vagyok, hogy tényleg nem megy. Erőltetett. Szeretem, vagyis nem tudom, de ő nem akar mást helyettem. Neki csak én vagyok és ez is nagyon rosszul esik, mert egyfajta felelösséget pakol rám, hogy nélkülem nem tud ellenni. Az első 1-2 hónapban nagyon sokat voltuk együtt suli előtt, suli után, suliban... nagyon hamar megismertük egymást, de már tudom, hogy ez is hiba volt. Egyszerűen ki akarok szabadulni ebből, olyan jó lenne, ha tudnám szeretni és minden jó lenne, de nem megy és félek, hogy a mélybe tiprom. Mit tehetnék?

Kedves Titkoslány!

Ha jól értem, akkor a kérdése az, hogy megteheti-e, hogy szakít vele. Mintha az a része már tiszta lenne, hogy nem szereti, nem jó vele együtt lenni. Nyilván nehezebb úgy, hogy egy iskolába járnak, hiszen látják egymás, és látni fogják akkor is, ha nem lesznek együtt.

A döntés meghozatalához sok mindent mérlegelni kell, és akár hosszabb folyamat is lehet, közös beszélgetésekkel. De ha csak az az alapja a kapcsolatnak, hogy nem akarja megbántani, akkor már nagyon gyengék a lábak, amin állnak. Egy kapcsoltban fontos az önfeláldozás is, főleg amikor őszinte szeretetből adnak fel valamit a másik félért. De a teljes élete, a teljes személyisége, jóléte nem lehet az. Egy kölcsönös kapcsolatban a másik sem akarja, hogy a párja ennyire elnyomott legyen. Az már nem intimitás, nem szeretet, hanem függés. Nyilván lehet csúnyán és lehet diszkréten szakítani. Lehet váratlanul, de lehet úgy is, hogy a másik fél is érzi már, hogy nehézségek vannak. Párja esetében talán jó is lenne, ha ő is képes kilépni ebből a szerepből, hiszen ez neki is kiszolgáltatottság. Beszélgessenek, és mondja meg nyíltan, hogy mit szeretne. Lehet diszkrétebben szakítani, nem direkt a másikat bántva, de fájdalommentesen nem. Ahhoz, hogy különváljanak, ezt a részt is el kell fogadni: biztosan fájdalmat fog okozni neki, de nem lehet már az a személy, aki ebben vigaszt ad, mert akkor fennmarad a kapcsolat, a függés. Ez a része a párja feladata lesz. Foglalkozzon nyugodtan a saját feladatával, hiszen biztosan lesz. Ha más nem, akkor ez a probléma, hogy más védelmében miért akarja ennyire a háttérbe szorítani önmagát. Ez a működés fontos kérdés lesz, pontosabban fontos, hogy megfejtse, letegye, különben újra és újra fel fog bukkanni.

Üdvözlettel

Standovár Sára