Válás után másik országba költöztem. 11 éves gyermekem a férjemmel maradt. Munkám van, lelkileg megnyugodtam, csak időként lelkiismeret-furdallásom van, hogy a gyermekemet megfosztottam sok olyan dologtól, amit csak egy anyátol kaphat. Naponta beszélünk skype-on, de érezhető a kapcsolat kihülése az ő oldalárol. Valóban rossz anya vagyok, csak mert kiléptem egy házasságból, ami nem működött? Félek, hogy elveszítem gyermekem szeretetét emiatt.

Kedves Édesanya!

Attól tartok, a helyzet sokkal-sokkal összetettebb annál, mint amit leír, és hogy valójában ennél az egynél jóval több és nehezebb kérdést kell saját magának feltennie és megválaszolnia… erre az egyre hadd adjak kezdésnek egy provokatív választ: Ön nem rossz anya csak azért, mert kilépett egy házasságból, ami nem működött. De ez a válasz önmagában még nem nyugtatta meg, ha nem tévedek… összeszedek pár dolgot kérdés formájában, amelyek ezen a mozzanaton túl hatással lehetnek (vannak) arra, hogy a fia hogy érzi most magát, illetve a kettejük kapcsolatára.

• Mit takar pontosan a „működésképtelenség”? Mit élt végig ez a gyermek a szülei konfliktusaiból, kapcsolatuk végleges megromlásából?

• Mindmáig szokatlannak mondható, hogy a Bíróság nem az anyánál helyezi el a gyermeket – Önöknél hogyhogy így lett? Ki akarta így? Ki hogy viszonyult, viszonyul ehhez a döntéshez? Mennyire tekinthető véglegesnek ez az állapot? Mennyire vesznek egyenrangúan részt a volt férjével ebben a helyzetben?

• Mekkora fizikai távolságról van szó Önök között, van-e személyes kapcsolattartás, és ha igen, milyen rendszerességgel, időtartamban, formában…?

Tulajdonképpen meg is fogalmazza, ha nem is ilyen sarkosan: itt mindkét oldalról van félni, féltenivaló a szeretetkapcsolatuk megmaradása miatt. Azonban ez a kapcsolat nem egyenrangú: Önnek szülői felelőssége diktálja, hogy minden követ megmozgasson azért, hogy a volt férjével való kapcsolat megszakadása ne ítélje gyermekét az Ön elvesztésére. Neki valóban szüksége van Önre! És nem csak Skype-on… A kisfiuk kiszolgáltatott helyzetben van, kénytelen alkalmazkodni szűk környezete elvárásaihoz, mert boldogulása egyelőre nagyban függ attól – ez adott esetben arra is kényszerítheti őt, hogy az édesapjához legyen lojális, az Ön ellenében. Fontos, hogy belegondoljon, átérezze, megértse, hogy mi mehet végbe a kisfia lelkében, és ehhez mérten cselekedjen. Valószínűleg minél inkább megerősödik új, független életében, ez annál jobban fog Önnek menni.

Ezernyi körülményt el tudok képzelni, amik valóban hátráltatják Önt ebben – arra bátorítom, hogy kezdje a munkát saját magában, a hite megerősítésében, az érzései tisztázásában! Ehhez pedig keressen megbízható társakat, akár szakember segítségét is kérheti. Ha képes tisztábban átlátni a helyzetet, és jobban képviselni a véleményét, a volt férjével is lehetővé válhat egy megfelelőbb kommunikáció a fiuk érdekében. A gyermeke pedig hálás lesz, ha egy megerősödött, belátó, stabil, meleg, megtartó édesanyát tudhat maga mellett – akár a távolból.

Üdvözlettel

Simon Sarolta