30 éves férfi vagyok, a barátnőm egy-két évvel idősebb. Fél éve vagyunk együtt, de egy hónapja kb. volt egy törés a kapcsolatunkban, amit én nem teljesen fogtam fel az elején sokáig. Családtervezési "baleset" történt, melyet, már tudom, rosszul reagáltam le, mert megkértem, hogy esemény utáni tablettát vegyen be. Innen indult a lavina. Eleinte csak kezdett elhidegülni a dolog, majd egyre kimértebb, zarkózottabb lett. Én azt gondoltam, hogy megbeszéltük a problémát utána, de kiderült és jelezte, hogy nem. Feltehetőleg a rossz helyzetben, mert én is kellemetlenül éreztem magam, nem vettem észre, hogy mire vár tőlem, most már kiderült (beszéltünk azóta többször) bocsánatkérés lett volna szerinte a megoldás, én meg sajnos máshogy értelmeztem a megbeszélést. Ebben az időszakban, amikor már romlott minden, többször felhoztam neki, hogy legyen kedvesebb, mi a baj, beszéljünk róla többet. Sokszor már azt kaptam, hogy késő, előbb kellett volna és úgysem értem már meg őt. Azt mondta, hogy a bizalom veszett el benne felém. Volt egy másfél hét, amikor teljesen megszakította a kommunikációt. Ebben én nagyon őrlődtem. A másfél hét eltelte után sikerült egy találkozót megbeszélnünk, ahol sokat beszéltünk, de csak a bizonytalanságot éreztem benne, hogy nem tudja vagy éppen fél megbízni bennem múltbeli sok sérelme (nem velem kapcsolatos) miatt. Jelenleg úgy tűnt, hogy belement abba a lehetőségbe, hogy megmutathassam neki, vagy inkább megpróbáljam felépíteni újra a bizalmat kettőnkben. Nagyon nehéz találkozót leszervezni vele, hogy lehetőségem legyen ezt bizonyítani.
Azt érzem, hogy nem tud vagy nem mer megnyílni felém és valójában engedni a bizalom visszaépítését. Kicsit tanácstalannak érzem magam, mivel szeretem, de ha bizonyítani nem tudok, ő nem nyit egy picit, akkor úgy érzem, megrekedtünk.
Ön szerint mit lehet még ilyen helyzetben tenni? Fontosnak tartom a kapcsolatot, az elején mindketten szentül hittük, hogy egymásnak mi vagyunk az igazi (bőven nem első kapcsolat semelyik részről). Érdemes még próbálkozni, van valami tanácsa, hogy én még mit tehetek ezért a kapcsolatért?

Kedves Uram!

A családtervezési balesetek általában nem az egyik fél hibájából jönnek létre, benne vannak mindketten, és ha technikai hiba történik, akkor lehet egy gyors, mentő megoldás. Úgy tűnik, ezt kezdeményezte Ön is. Lehetséges, hogy ez a helyzet korábbi, traumatikus élményeket idézett fel párjában, és ezért nem értette meg, hogy Ön egy nem várt eseménytől akarta megóvni mindkettőjüket. Talán Ön ezért nem érezte úgy, hogy bocsánatot kellett volna kérnie. Feltehetőleg nem követett el semmilyen hibát vagy bűnt, ami történt, azért egyformán felelősek voltak.

Nem biztos, hogy vezekelnie kell, talán csak elfogadtatni párjával, hogy ami történt, az nem volt szándékos, és egyikük sem hibás. Ha egy férfi és egy nő közös elhatározással szexuális kapcsolatot létesít, akkor a védekezés közös felelősségük. A módszert is együtt kell kiválasztaniuk. Ha mindenki megtette, ami az ő része volt, és mégis megtörtént a „baleset”, akkor közös felelősségük, hogy mindent megtegyenek az esetleges következmények kivédéséért. Ha valóban erről volt szó, akkor nincs miért szégyenkeznie, azt tette, amit kellett. Ha egy pár úgy dönt, hogy a férfi védekezik, ez nem menti fel a nőt a felelősség alól, hogy odafigyeljen, hogy minden a megfelelő módon történjen. A „baleset” nem a férfi hibája (legfeljebb akkor, ha olyan óvszert használ, aminek lejárt a szavatossága). Ha a nő védekezik, akkor a férfinak nehezebb a dolga, nem tudja ellenőrizni, hogy a párja rendszeresen szedi-e a tablettákat. Ez bizalmi helyzet, amivel már sokan visszaéltek.

Bízzon magában, ha biztosan tudja, hogy nem követett el hibát, akkor ne is viselkedjen úgy, mintha hibás lenne, ne kérjen bocsánatot, legfeljebb azért, mert nem értette meg, mi bántja a barátnőjét.

üdvözlettel

bárdos kata