Azért fordulok Önhöz, mert tanácstalan vagyok a 21 hónapos ikerfiaimat illetően. Két teljesen más személyiség, egyikük nyugodt vérmérsékletű gyermek, a másik fiam viszont pont az ellenkezője. Ő a domináns, és nagyon agresszív a tesóval. Én úgy látom, hogy nem méregből üti, hanem mert a figyelmét akarja felkelteni. De folyamatosan teljes erőből ugrál rajta, csapkodja, bántja, és ezt a tesó nagyon nehezen viseli. Továbbá egy pillanatra nem tud leülni a fenekére, ha az ölembe veszem, akkor is ugrál, izeg-mozog, a fejével ütöget. Egyébként nagyon okos és értelmes kisfiú, de ettől a fékezhetetlen energiától olykor megijedek, hogy netán hiperaktivitásról, vagy valami egyéb problémáról lehet szó, főleg hogy a másik fiam egyáltalán nem ilyen durva és hirtelen "duracelnyuszi". Normális életkori sajátosságról lehet szó, vagy lehet valami rendellenesség emögött?

Kedves Ikres Anya!

Vélhetően két fia között mindig is lesz vérmérsékletbeli különbség, és egyikőjük csendesebben, passzívabban, míg másikuk pörgősebben, erőszakosabban közelíti meg a világot, társait. Nehéz megállapítani azonban ennyi információ alapján, hogy domináns fia esetében olyan mértékű-e a probléma, hogy hiperaktivitásnak lehet-e nevezni. Olyan szempontból mindegy, hogy az inkább aktív-agresszívebb gyerekek megértése és a hozzájuk való kapcsolódás hasonló, mint a hiperaktívak felé, szóval azok a könyvek, cikkek, anyagok, amelyek a hiperaktív gyerekek kezelésére adnak ötletet, hasznosak lehetnek. 

Persze ha hiperaktivitásról van szó, akkor érdemes szakemberekhez fordulni, akik az adott életkori szakaszban segítik Önöket, így ennek eldöntéséhez pár tényezőt érdemes átgondolni. A magas energiaszintje, mozgékonysága, impulzivitása sok helyzetben, sok személlyel szemben jelenik meg? Látható-e bármiféle fejlődés abban, hogy nyugodtabb, csendesebb tevékenységet végezzen? Állhat-e más változás, feszültséget okozó esemény a viselkedés hátterében (pl. testvérféltékenység, valaki betegsége, elvesztése, stb.). Ugyanis sokszor egy pszichés zavar tünete olyan viselkedésbeli tulajdonság, amely mennyiségben tér el a normálistól, vagy korábbi életkorban még elfogadható volt. Ez a hiperaktivitásnál több tünetre is jellemző: 2-3 évesen a gyerekek még nem képesek jól kontrollálni indulataikat, hanem viselkedésben, azonnal megjelenik, pl. abban, hogy ráül a testvérére, valódi agresszió vagy “bántási szándék” nélkül. A figyelem, és a passzívabb tevékeynségek iránti érdeklődés ennyi idősen percekben mérhető, viszont folyamatosan fejlődik. Iskoláskorra egy érdekesen felépített 45 perces órát végig tudnak ülni, ha a 2o perces figyelmi kapacitást fenn tudják tartani a felnőttek. Hiperaktív gyerekeknél még a számukra élvezetes és kedvelt tevékenységekbe se tudnak belemerülni. 2-3 évesen a mozgás elemi igény, és abban élik meg, fejezik ki magukat, így ez is lehet rendjén, ha látszódik, hogy egy hosszabb, fárasztó nap, vagy sport/kirándulás után képes elfáradni, és fáradtan kevésbé pörögni. Egy hiperaktív gyermek fáradtan sem feltétlenül tud nyugodtan pihenni.

Ha ezeket átgondolja, és még mindig dilemma, hogy gyermeke hiperaktív tüneteket mutat, akkor személyesen kérjenek segítséget, ahol gyermekét is meg tudják vizsgálni, figyelni.

Üdvözlettel

Standovár Sára