Felnőtt nő vagyok, hosszabb kapcsolatból léptem ki nemrégen, mert több okból nagyon frusztrált voltam benne. Azóta ez sajnos nem szűnt meg, és kezdem azt érezni, hogy máshonnan
eredt a problémám, mint a partneremmel közös életünkből. A középkorú anyukámmal kapcsolatban van egy nagyon nyugtalanító problémám évek óta. A falra tudok mászni attól, ahogy eszik,
prüszköl, ásít, sóhajt, telefonál teli szájjal, csoszog, ha összegabalyodnak a szavak, miközben mond valamit, és ezáltal értelmetlen mondatokat mond (gyakran előfordul), egyszóval minden, ami hangot ad ki. A baj pedig az, hogy nem egyszerűen undorodom tőle és dühös vagyok ilyenkor (ezt egyébként már jóval finomabban körbeírtam neki, azzal a kommentárral, hogy tisztában vagyok vele, hogy ez az én hibám, és ne haragudjon, ha felállok mellőle ebédnél), de a nemi szervemben enyhe szexuális izgalmat is érzek néha, és kedvem lenne fejbe csapni, vagy
megrázni, hogy "viselkedjen már nőhöz méltóan". Ez nagyon megijeszt, természetesen erről senki nem tud. Kérem szépen, segítsenek, milyen szakemberhez forduljak ezzel, kezdek kétségbe esni. Meg akarom oldani ezt a frusztrációmat.

Kedves Hölgyem!

Jó, hogy írt, és látható, hogy már sokat rágódott ezen a problémán. Tényleg Önről lehet szó. Származhatnak rossz érzései édesanyjával való kapcsolatából, gyerekkorából, a nővé válás folyamatából, de sok másból is. Ilyen esetben sokszor azt vesszük észre magunkon, hogy bántjuk azokat, akik nyugtalanítanak, idegesítenek minket, mert nehéz belátni, hogy a bajok bennünk vannak.

Javaslom, hogy forduljon pszichológushoz, aki segíthet feltárni „frusztrációinak” gyökerét, és azt is segíthet megérteni, hogy párkapcsolatában milyen mozzanatok indították el ezeket a rossz érzéseket. Talán nem is kapcsolattal volt a baj, hanem az együttélés valamely mozzanata megérintett Önben valami rendezetlen dolgot, mely kiélezte rossz érzését, és indulatait édesanyja iránt. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata